Szolgálat 69. (1986)
Eszmék és események - Levelesládánkból
Anyámnak ajánlottam családomat és mindennap egy tizedet mondok értük. — Tudatom önnel, hogy egyik lányom elvégezte a négyéves kántorképzö tanfolyamot, s máris kántorkodik. Ezután muzsikával kíséri a hívek énekét, amikor a pap az oltárnál megjeleníti Jézus Krisztus értünk szerétéiből vállalt, üdvözítő keresztáldozatát. örülök, hogy lányom ezt a feladatot választotta. + Ákos és Melinda elmentek a templomba édesanyjukkal. Ikrek. Mindössze 4—5 évesek. Egyik pestkörnyéki templomban ismerős pap bácsi mondta a szentmisét, így történt, hogy a két gyerek hamarosan a szembemiséző (asztal) oltár alatt kötött ki. Mit tehetett szegény miséző? Ujjaival kicsalta őket, és következett a megbízatás — hogy ne zavarják a misében: Menjetek végig a templom padjai közt és vigyázzatok a rendre és csendre. — A két gyerek végigment és nem akadt „rendezni- való“ sehol. Melinda azonban észrevette, hogy az egyik — valószínű nagyothalló néni — félhangosan imádkozik az imakőnyvéből. Melinda odament a nénihez: Néni, mi külön suttognivalód akad neked? Nem figyelsz a papbácsira? Inkább oda figyelnél, mint itt külön suttogsz a könyvedből! — Hát Így zajlott a két gyerek megbízatása. A rendre való felügyelet. — Persze ők anyukájuktól tudták: a szentmisére oda kell figyelni. Ha meggondoljuk, 4—5 éves gyerektől ez óriási teljesítmény- Odafigyelni a szentmisére ... A gyerekek igazság—érzéke, „rendszeretete*, anyukájuk szava, irányítása magától értetődik. Mert anyuka azért van. Ö tudja, hogy mit és hogyan kell tenni. + — Szabad legyen a leghálásabb köszönetemet kifejezni, hogy tetszett küldeni a lélekemelő drága kiadványt, amit mindig oly nagy szeretettel várunk. Magamról: óvónő vagyok. Mélyen vallásos családban születtem és Isten kegyelmének hála, igyekszem ezt az örökséget tovább vinni ... Szüleimmel és öcsémmel élek. Édesapám még dolgozik, édesanyám nyugdíjas. — Hivatásként igyekszem élni munkakörömet. Nagyon szépen kérem imáját, áldását, hogy hitemet megélve tudjam kamatoztatni. Társaságom is hasonló gondolkodású lelkek. — Fiam a héten nincs itthon. Részben egyházmegyei kiránduláson van, részben előadást tart 3 napig ministránsoknak. Az egyházmegyei kirándulás abból áll, hogy elviszik a kispapokat különböző plébániákra, ahol még van káplán. Ahova kerülhetnek, ha ...! A ministránsoknak és ifjúságnak meg azért tart ott előadást, mert a vendéglátó plébános úr is végzett pedagógus, tanár. Fiam kedveli a gyerekeket, ért is nyelvükön. Ez még az előző pályájáról maradt, ez a könnyű kontaktusteremtő készség. Ez egy olyan kegyelem, amit minden nap meg kell köszönni! Sajnos, sokan vannak körülöttünk, akik erre képtelenek, s ez a mai kornak nagy baja. — 62 éves vagyok. Az utóbbi 5 év alatt férjemet és rokonaimat elvesztettem. Szinte az egyik bánatból fel sem ocsúdtam, ott volt a másik. Magamra maradtam, mert fiaim már önállóak, ök hitetlenek. Biztosan hibás vagyok abban, hogy csak az első áldozásig jutottak el. Mindig is gyáva voltam, most is az vagyok. Akkor féltettem a kicsi kenyerünket. Rendesek, jók, de a vallás nem téma. így pont ők nem elvassák el ezeket a kiadványokat. Őszintén sajnálom. — Híveim közül a gyermekeseket részesítem előnyben, hogy ráébredjenek katolikus szülői kötelességükre, amely nemcsak az élet továbbadását, hanem a hit és világnézet továbbadását is jelenti számukra. Persze nincs könnyű dolguk, hiszen nemcsak ők nevelnek, hanem a környezet és az utca is. Ha a gyedek otthon jó példát látna is — de sokszor nem lát — pajtásaitól, az utcabeliektől jobban kifizetődő negativ példát lát. Látszatra, evilági szempontokat véve figyelembe a nem keresztény életvitel jobban kifizetődik. 88
