Szolgálat 69. (1986)

Eszmék és események - Egy esztendő szeretet-szolgálatban (E. Sz.)

nyuknak igen nagy benső átalakulásra volt szükségük. Voltak, akik életükben először láttak valakit meghalni. Másoknak minden jó volt, csak éppen honvágyuk van. Olyanok is akadnak, akiknek más „dolguk“ nincs, mint hogy fáradalmaikat kialudják.

A második találkozó februárban/márciusban van. Most már eszmélkedni kell: „hogyan tovább?“ Ez azért is fontos, mert ápolói és hasonló pályákra itt a jelentkezési határidő. Sokaknak máris világos lett, hogyan döntsenek. Ez persze nem minden esetben jelentette a „pályán“ való megmaradást. A munkaév utolsó szakaszát lehiggadtan, átgondoltabban kezdik meg.

Az esztendő lejártával újra találkoznak a fiatalok egymással és a szervezet irányítóival. Néha nem kellemes a légkör: a résztvevők fáradtak, „nem használhatók“. Ilyenkor kirándulás, szórakozás szolgálja a feloldódást, többnyire az egész évre is visszaható igen jó eredménnyel.

Mindenkit felkérnek, foglalja össze néhány pontban, milyen változásokat tapasztalt magában az év folyamán, és van-e valamilyen hasznos gondolata, tanácsa a szervezet számára.

— „önállóbb lettem. Már tudok dönteni, életemet felelősséggel kezembe venni, a magam lábán állni. Megismertem az erő, öröm, kiegyensúlyozottság, szabadság, megelégedettség érzéseit.“ - „Tudatosabban élek. Már becsülöm a jelentéktelennek látszó dolgokat is. A boldog és a szomorú élményeket egyaránt mélyebben élem át.“ — „Nyugodtabb, oldottabb, kapcsolataimban bátrabb lettem. Boldogulok egészen egyszerű emberekkel is, megértjük egymást. Most már nem lesajnálóan nézek öregre, betegre. Most már örülök az életnek.“ — „Megnőtt a teljesítőképességem. Nyitott ember lettem. Megtanultam, hogyan kell megőrizni a nyugalmamat nehéz helyzetekben.“ — „Ilyen jó évem még sohasem volt.“ — „Jobban megértem más felfogását. Rájöttem, milyen jó dolog: ápolni. Szívesen vagyok együtt emberekkel. Még Isten—kapcsolatom is megváltozott. Jobban szeretek otthon lenni . . . “ — Megtanultam fegyelmezni magamat, erőimet mozgósítani, a tennivalókra jobban odafigyelni, a pénzemet beosztani, a nehézségekkel szembenézni.“ „A rám bízott fogyatékos gyermekekkel eleinte nehezen boldogultam, főleg ha többen voltak együtt. A végén belejöttem ... Szeretném ezt a munkát végezni ezután is: az emberek mindig többet érnek, mint a tárgyak, melyekkel eddig dolgom volt.“ — „Hajléktalanok napközi menhelyén dolgoztam. Szerettem az embereket. Rémes volt, amikor a nálunk melegedő hajléktalanokat este tízkor útjukra kellett bocsátanunk ... Amikor egy-egy lány elbeszélte életét és kiöntötte vágyait... Amikor egy egészen fiatalról megtudtuk: gyereket vár... a másik pedig egyszercsak nem jött: baleset áldozata lett... — Különben: nagyon megérte!“

É.Sz.

79