Szolgálat 69. (1986)

Eszmék és események - A Keresztény Egység-titkárság nyilatkozata (R.)

A KERESZTÉNY EGYSÉG-TITKÁRSÁG NYILATKOZATA A ZSIDÓSÁG HELYESEBB MEGÉRTÉSÉRŐL

A II. Vatikáni Zsinat legrövidebb, de éppen nem legjelentéktelenebb dokumentuma a „Nyilatkozat a nem-keresztény vallásokról“ (Nostra aetate). A Keresztény Egység-titkárság már 1974-ben irányelveket és ajánlatokat tett a zsinati dokumentum 4., a zsidókra vonatkozó pontjának megvalósítására. Az új, 1985. június 22-én kelt nyilatkozat „Irányelvek a zsidók és a zsidóság helyes beállításáról a katolikus egyház prédikációjában és a hitoktatásban“, konkrét lépéseket sürget. Érzékelteti, hogy a keresztények magatartása csak akkor vesz helyes irányt, ha a prédikációja és katekézise nemcsak „becsületesen és tárgyilagosan, minden előítélet és sértő szándék nélkül, hanem közös eredetünk még elevenebb tudatában mutatja be a zsidókat és zsidóságot. Mert még mindig sok tudatlanság tapasztalható a zsidóság történelmével és múltjával kapcsolatban; nagyon sok keresztény iskolai ismerete csak negatív és torzított vonásokat tartalmaz róluk“.

A hitoktatást ne csak a múlt érdekelje. Az egyház életének helyesebb megértéséhez sokban segíthet a közös eredet tanulmányozása mellett annak ismerete is, hogy hogyan éli ma a zsidó nép hitét és vallását. A katekézis különös nehézsége, hogy a zsidókkal való helyes kapcsolat érdekében az oktatás folyamán több fogalompárt egyidejűleg kell kifejtenie, hogy megmagyarázhassuk Isten tervét az Ó- és Újszövetségben: ígéret és beteljesedés, folytatólagosság és új kezdet, saját hivatás és egyetemesség ... A pontos tanítással elkerülhetjük az antiszemitizmust, amely még mindig felüti fejét, jóllehet a hitoktatás célja nem ezeknek a maradványoknak a kiküszöbölése, hanem annak a sajátságos kapocsnak elmélyítése, amely az egyházat a zsidókkal és a zsidósággal összeköti. (1. rész)

Mutassun-k rá a kinyilatkoztatás egységére. Hisz a zsidó nép bibliai eseményei nemcsak rájuk, hanem mindenkire vonatkoznak (lásd pl. „pátriárkánk Ábrahám“ az első misekánonban). Ebben segítségünkre lehet az Ószövetség tipológiai értelmezése. Viszont itt sem hiányzanak a veszélyek. Pl. ha túlságba visszük a két szövetség közötti törés hangsúlyozását. Mindent Krisztusban, a kinyilatkoztatás szegletkövében kell értelmezni. — Az eszkatologikus szemszögnél lényeges a különbség a messiásra vonatkozólag. De a gyakorlatban az Úr várásának, illetve jövetelének, s az ebből származó felelős várakozásnak a tudata társadalmi téren együttműködésre vezethet az igazságosságért, az emberi jogokért, s a népek kibéküléséért folytatott küzdelemben. (2. rész)

Ne feledjék a keresztények, hogy hitünk gyökerei a zsidóságba nyúlnak vissza. Jézus korholta a helytelen törvénytartás formáit; de maga megtartotta a törvényeket, látogatta a zsinagógát, miként tanítványai is feltámadása után. Jézus osztozott a korabeli zsidók farizeusi hagyományaiban: a test feltámadásának hitében, az ima, böjt s egyéb liturgikus cselekedetek értékelésében.

80