Szolgálat 69. (1986)
Eszmék és események - „Az Úr egységre hív bennünket!“ - A pápa indiai útja (T. J.)
ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK „AZ ÜR EGYSÉGRE HÍV BENNÜNKET!“ A pápa indiai útja, 1986. febr. 1-11. II. János Pál pápa Szent Tamás apostol és Xavéri Szent Ferenc nyomdokain járva meglátogatta Indiát, a világ második legnépesebb államát. India lakosainak száma 750 millió, vallási megoszlása: 83% hindu, 11.5% mohemedán, 2.6% keresztény, vagyis kb. 17 millió, ebből 12.5 millió katolikus (a többi javarészt ortodox keresztény), szikh 1.8%, buddhista 0.8%. E számok mögött rejlenek azok a feszültségi gócok, melyekkel a pápának szembe kellett néznie. Ezek ismeretében jobban értékelhetjük 29. külföldi utazását. 1. A 12 millió katolikus elenyésző kisebbség. Ha a pápa nem volna világtekintély, látogatása egy vallási vezető feltűnés nélküli szemléje lehetett volna, (gy azonban tartani kellett a féltékenység megnyilatkozásaitól. A Szentatya nagy diplomáciai érzékére vall, hogy nem „misszionáriusként“ jött, hanem, hogy — mint megérkezésekor mondotta — megismerje ezt a csodálatos múltú és kultúrájú országot. Látogatása legelején kimutatta tiszteletét Mahatma Gandhi iránt. Útja során többször találkozott vallási vezetőkkel. Azt hangoztatta előttük, ami összeköt: az azonos felfogást az ember és a lelki kincsek elsődlegességéről, az ember méltóságáról. „Minden vallási hagyomány fogjon össze az ember méltóságát romboló erők ellen, a békéért és a haladásért.“ Legyenek az egyházak és vallások a szociális jogok és kötelességet felett őrködő élő lelkiismeret! Küzdjenek együtt a gyűlölet, szorongás, szegénység, önzés ellen, mely oly sok szenvedés forrása. Legyenek készek a párbeszédre és a vallási türelemre. A pápa legjelentősebb találkozása a vallások és felekezetek vezetőivel Madrasban, Szent Tamás apostol keresztényeinek városában történt. Hangoztatta előttük: A „szent“ iránti érzék, mely India egész kultúráját áthatja, párbeszédünk kapcsolódási pontja. A nem-keresztény vallásokkal folytatott párbeszéd fontosságára szinte minden beszédjében kitért. Madrasban egészen nyíltan utalt a katolikusok elleni türelmetlenségre és az (egyébként alkotmányellenes!) korlátozó intézkedésekre. Megvédte Krisztus híveinek jogát a missziós munkához, hitük szabad gyakorlásához. A kényes téma dacára a pápát barátságos légkör és egy szent embernek kijáró tisztelet vette körül. A jövő titka, lesz-e javulás a vallás- szabadság terén. 72
