Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Weissmahr Béla: Jézus Krisztus feltámadásának valósága

tenni. Ez persze nem zárja kai, sőt magában foglalja azt, hogy a Jézus személyéről való tanúsáotétel szempontjából lényeges mozzanatokban szívügyük volt a történelmi hitelesség kérdése.

Itt merül fel nemcsak a mai ember, hanem minden idők embere számára a kritikus, sőt kételkedő kérdés: Komolyan gondolták mindezt? Nem bolondság ilyeneket állítani? Elfogadhatja Jézus feltámadását egy értelmét használó ember?

Az ész nevében már Kelzosz és Porfiriosz, a tudós újplatomikus filozófusok is kikeltek Jézus feltámadásának hite ellen. Ennek az állításnak a kritikája tehát nem az újkorban kezdődött, noha a felvilágosodás kora, azaz a 17. és 18. század óta éleződött ki igazán.

A felvilágosodás amúgyis nagy gyanakvással kezelte mindazt, ami csodaszerű. A feltámadás gondolatát pedig alapjában elvetette. Egy dolgot azonban nem lehetett tagadni: a történelmi tényt, hogy az őskeresztény közösség valóban hitt Jézus feltámadásában. Hogyan jöhetett létre ez a hit? Magyarázatára számos elmélet született. Itt csak a legfontosabb irányzatokat akarjuk felvázolni.

II. A húsvéti hit létre’öttének „természetes magyarázatai"

A legradikálisabb elmélet szerint az ősegyház hite azon alapszik, hogy Jézus tanítványai tudatosan csaltak és így becsapták a hívőket. Eszerint a tanítványok várták Jézus messiási országának eljövetelét és arra számítottak, hogy ebben az országban jelentős hivatalokat fognak betölteni. Mikor Jézust keresztre feszítették, minden reményük összeomlott. Eleinte teljesen meg voltak zavarodva, de hamarosan felbátorodtak. Ahhoz azonban nem fűlött a foguk, hogy visszatérjenek a régi, kemény foglalkozásukhoz, a halászathoz. Ezért arról kezdtek beszélni, hogy Jézus halála megváltó tett volt, amit rövidesen követni fog isteni küldetését kinyilvánító dicsőséges eljövetele. Hogy azonban ezt állíthassák, ellopták Jézus holttestét és kitalálták feltámadásának történetét.

Egy másik elmélet szerint Jézus tanítványai nem voltak csalók, hanem önáltatás áldozatai. Jézus személye annyira megragadta őket, hogy erőszakos halála után nem tudtak beletörődni a történtekbe. Ennek következtében elkezdtek képzelődni és így „látomásos“ élményekről is beszámolhattak. Meg voltak tehát győződve, hogy Jézust élve látták halála után is. A húsvéti hit, ezek szerint, csupán a tanítványok túlfűtött lelkesedésének lélektani következménye.

Ezek az elméletek ma már elavultak, így senki sem tartja ÓKet. Ha ugyanis tekintetbe vesszük mindazt, amit Jézus tanítványainak erkölcsi magatartásáról történelmileg tudunk, és főképpen ha meggondoljuk, hogy sokan közülük meggyőződésükért életüket adták, akkor a csalás elmélete tarthatatlan. De csalódást sem lehet feltételezni. A húsvéti hit létrejötte azért nem magyaráz6