Szolgálat 69. (1986)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Jézus Krisztus feltámadásának valósága
TANULMÁNYOK Weissmahr Béla JÉZUS KRISZTUS FELTÁMADÁSÁNAK VALÓSÁGA I. A kereszténység üzenetének központi tétele A keresztény tanítás központjában kezdettől fogva egészen a mai napig egy tulajdonképpen megdöbbentő kijelentés áll. Egy történelmi személyről, a názáreti Jézusról így beszél: „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözölhetnének“ (ApCsel 4,12). Az őskeresztény igehirdetés szerint a történelmi Jézus a „Krisztus“ (azaz a zsidók által várt „Messiás“), „ó a m'indenség Ura“ (ApCsel 10,37), ó „Isten egyszülött Fia" (Jn 1,18), Isten „dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása“ (Zsid 1,3), sőt „ő az igaz Isten és az örök élet“ (1 Jn 5,20). E különböző megfogalmazásokban az a meggyőződés fejeződik ki, hogy egy emberben, aki megosztotta velünk a földi életet, maga a Föltétien Valóság jelent meg közöttünk. Az egész világtörténelemnek van tehát egy, magától az Istentől meghatározott központja. így egy történelmi személyről elmondható: az ő személye minden idők, minden ember számára föltétien mércét jelent. Vagyis: A názáreti Jézus a Messiás: sőt, ezen túlmenően ő az Isten jobbján ülő (azaz az ószövetség Istenével egyenrangú) Úr, „Kyrios“. Hogyan jutott el az őskereszténység ehhez a meggyőződéshez? Mi áll ezeknek az állításoknak hátterében? — Erre a kérdésre a keresztény hit alapvető dokumentumai, melyeket „Újszövetségi Szentírás“ néven ismerünk, világos feleletet adnak: A keresztényeknek ez a meggyőződése Jézus tanítványainak azon a tapasztalatán alapszik, hogy őt, akit az emberek megöltek és sírba tettek, az Isten feltámasztotta halottaiból. A keresztény igehirdetés alapját képező nagy élmény tehát Jézus feltámadása. A Feltámadottal közvetlenül Jézus tanítványainak csak egy kis csoportja találkozott, nem pedig mindenki. Ezért a tanítványok nagyon jól tudták, hogy valami egészen különlegeset éltek meg, és ez számukra küldetést jelent. Az apostolok Jézus feltámadása tanúinak tartották magukat: „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk" (ApCsel 4,20). Az első keresztény igehirdetés tulajdonképpeni egyetlen tartalma Jézus feltámadása. A történetkritikai módszert használó modern szentírástudomány megállapítja: Az evangéliumok nem törekszenek arra, hogy Jézus működéséről lehetőleg hiánytalanul beszámoljanak. Céljuk ugyanis, más. Jézus személyéről, élete legfőbb eseményének: feltámadásának fényében akarnak tanúságot 5