Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Oláh Miklós: Húsvét örömhíre és megélése

hasznod a gonoszságból is. A halállal szerezd meg az üdvösséget, menj be Jézussal a paradicsomba, hogy megértsed, mitől estél el egykoron ... Ha te vagy Arimateai József, a megfeszítőktől kérd el a testet, legyen tiéd a világ tisztulása. És ha te vagy Nikodémus, Isten éjszakai tisztelője, bebalzsamozva temesd el őt. Ha Mária vagy, vagy ez a másik Mária, vagy akár Szalóme, Johanna — sírj hajnalban. Lásd elsőnek az elhengerített követ, vagy tán az angyalokat is, sőt Jézust magát. Szólít valaki? Figyelj a szóra! Hátha ezt hallod: Ne illess engem! - állj mesz- szebb, tiszteld az Igét, de ne szomorkodj! Tudta ugyanis, hogy kinek jelenjen meg elsőként. Újítsd meg a feltámadást! ... Légy Péter vagy János, fuss a sírhoz, vetekedve, együtt futva, szép versenyt futva. És ha gyorsabbnak bizonyulsz ás első leszel, győzz igyekezeteddel. A sírba ne csak behajolj, hanem menj is be! Ha Tamásként távol maradsz a tanítványok gyülekezetétől, akiknek Krisztus megjelent, ne légy majd hitetlen, ha később meglátod Öt. Még ha kételyeid lennének is, higgy azoknak, akik róla beszélnek neked, de ha azoknak sem, akkor higgy a szegek helyének. És ha a mennybe megy, menj vele, légy az őt kísérő vagy befogadó angyalok társa.“

A felsorolás végtelenségig folytatható! Mennyi lehetőség az együttlétre - és ebből fakadó mekkora öröm: „Húsvét! Az Úr húsvétja! Ismét húsvétot mondok, a Szentháromság tiszteletére. Az ünnepek ünnepe ez nekünk, a dicsőítés dicsőítése. Oly mértékben múl felül mindent, nemcsak emberit és földit, de még azokat is, amiket Krisztus vitt végbe és cselekedett, mint amilyen mértékben felülmúlja a Nap a csillagokat.“

Jézusról mondták, hogy amíg ember él ezen a földön, probléma marad azoknak, akik gondolkodnak (Goethe) és -misztérium azoknak, akik hisznek (Pascal). Azt hiszem, ezt a megállapítást a húsvétre, Jézus Krisztus feltámadására is lehet alkalmazni. Egyeseknek probléma — akik csak a ráció és tapasztalás eszközeive-l veszik vizsgálat alá; másoknak misztérium: végső fokon megfejthetetlen titok, amely azonban élettel teljes és részesedésre hív. Itt és most nem mint „problémával" kívánok foglalkozni a húsvéttal, hanem misztériumát szeretném megközelíteni, annak vonzásába belekerülni. Gyakran megpróbáltuk ugyanis a lehető legpontosabban rekonstruálni az eseményeket, ragaszkodni a szöveghúséghez és tárgyilagossághoz, és igyekeztünk megvédeni magunkat és az evangéliumból eredő igazunkat. Közben azonban talán háttérbe szorult a szemléletmódban az egyetemesség, a gyakorlati síkon pedig az átélés és az azonosulás.

1. A szemléletmód egyetemessége

Az ókeresztény húsvét-ünneplés az egész üdvösség misztériumát átfogta. Húsvét napját nem az üdvösségtörténet sajátos mozzanatának tekintették, hanem az egész üdvösségtörténet megjelenítésének, amely Krisztus halálában és feltámadásában csúcspontját, parúziájában pedig végső célját éri el. A IV. sz.-ban az egyházi év ünneprendszerének nagy vonalakban való kialakulásával szétszóródnak az üdvtörténet gondolatai. A húsvét egyre inkább el-