Szolgálat 69. (1986)
Tanulmányok - Oláh Miklós: Húsvét örömhíre és megélése
nek. Tudomásul kell vennünk, hogy Isten nemcsak igéjével, hanem hallgatásával is kinyilatkoztathatja magát, ö mindig életünknek is, a megváltás rendjének is rejtett, elhallgatott, áttekinthetetlen és nem értett alapja. Mi keresztények azonban ne feledkezzünk meg keresztségünk jelentéséről sem. Az ősegyház a vízben való alámerítésben Krisztus alászállásának átélését látta. A keresztség a keresztény élet alapja és kezdete. Program, ami meghatározza további életünket. A keresztény éppen azzal éli át Krisztus átszállását, hogy mindinkább és egyre érettebben követi értünk vállalt önátadásában, határtalan szeretetében. Ennek egyik jelét akkor adta, amikor halála előtt megmosta tanítványai lábát (Jn 13,1-11). A mi feladatunk tehát az, hogy egész életünkkel és létünkkel részt vegyünk Krisztus átszállásában, amit a vízbe való alámerítés szentségileg és ténylegesen elővételezett. Csak a krisztusi életforma elfogadásában nyilvánul ki a keresztény titok: a felemelkedést, a keresztény kifejlődést és érettséget, azaz a mennyek országát csak a legalacsonyabb szolgálatokon, az átszállásban megnyilatkozó önátadáson keresztül érhetjük el. Ebben a megfontolásban sok megszívlelendőt találhat korunk kereszténye. Oláh Miklós HÜSVÉT ÖRÖMHÍRE ÉS MEGÉLÉSE I. Él az Anyaszentegyház Jegyese Ujjong a Menyasszony, a „megszabadított Jeruzsálem“. Húsvétkor nem csupán Jézus Krisztus győzelméről van szó, hanem annak győzelméről, akit mindenekfelett szeretünk, s aki nélkül nem élet az életünk. A húsvét ünneplésében nagyjelentőségű ez a személyes vonás, amely sokkal több, mint „egyéni érdek öröme.“ örülünk, mert megszabadultunk. De sokkal inkább azért örülünk, mert visszakaptuk azt, akit szívből szeretünk. Az Anyaszentegyház, s benne minden hívő: Krisztus jegyese. Az Úr maga használja ezt a hasonlatot, hogy „majd elvétetik a Vőlegény“. Azért olyan mélyen emberi a húsvét ünneplése, mert — bár a Vőlegény végleges visszatérése a parúziát jelenti — de húsvét már a végső eljövetel része és kezdete. Ez a személyes elem oly gazdagon fellelhető karácsonykor a születés ünneplésében (olykor már torzító túlzással is), de meglehetősen hiányzik húsvétkor! — Nazianzi szent Gergely húsvéti beszéde még más szellemet tükröz: „Ha te vagy Cirenei Simon, vedd a keresztet és kövesd. Ha latorként megfeszítenek vele, jóakaraté emberként ismered fel az Istent! Ha ót érted a törvénytelenek közé számították, akkor te válj törvényessé általa. Tiszteld az éretted megfeszítettet: légy te is megfeszített, legyen 32
