Szolgálat 69. (1986)
Tanulmányok - Péteri András: Találkozás a Feltámadottal
húsvéti hitvallása nem akármilyen viszonyban áll az emmauszi tanítványok tapasztalatával. A jeruzsálemi őstanúk által nyeri el biztonságát; ezek aláhúzzák az emmauszi tapasztalat igazát, anélkül, hogy leértékelnék. Az emmauszi tanítványok élménye nem magánügy, hanem a hivatalos egyházéval egyértelmű“. A Lukács-evangélium az emmauszi tanítványokban a feltámadott Jézussal való találkozás szokottabb, nem rendkívüli útját mutatja be. Páltól eltérően nem villámcsapásszerűen hanem fokozatos lépésekben vezeti őket az Úr. Először baráti módon közeledik hozzájuk. Segíti őket, emelkedjenek ki védekező zártságukból. Az idegen, az ismeretlen befogadására készteti őket. Emlékeztet, hogy mindenki Isten képét viseli, mindenkiben működik — tehát jelen van - a Feltámadott. Az alkalmi vándoron keresztül is közölheti magát velünk. Kifejezettebb lépés az írásokkal való belső kapcsolat. Ott találjuk meg Isten tervét, eljárásmódját, szeretetének jeleit. Ezekben elmélyülve, ezeket magunkévá téve gyűlik lángra a szívünk, hogy Isten ajándékát befogadhassuk. Ne értelmezzük azonban részrehajlóan ezeket az írásokat, különben csak meg- tetőződik csalódásunk. Az írás teljes érteimét az eucharisztikus közösség nyújtja. Az egyház szeretetteljes gyülekezete segít az írásokban rejlő igazság felfedezéséhez, mert ott jeleníti meg Jézus halálát és feltámadását. Ott van jelen, ez a találkozás kiváltságos helye és csúcspontja. Tegyük fel most újból a kérdést: Találkoztam a Feltámadottal? Próbáljam imádkozva átgondolni, hol és hogyan történt ez? Rendkívüli, megrendítő körülmények között szólt hozzám? Lassú fejlődésen keresztül vezetett és vezet ma is? Kinek a tanúsága játszott jelentős szerepet? Felismertem Öt megsebzett, keresztre feszített s egyben az ó szentségét tükröző közösségében? Kérdezzem meg azt is, hogy hogyan válhatna még életerősebbé találkozásunk. Ne felejtsem, a kezdeményezés az övé. Ö az, aki láttatja magát. Minden vele való találkozás ajándék, amit tetszése szerint, de bőkezűen osztogat. Ne kételkedjem irántam való kiváltságos szeretetében. Életkörülményeimen, neveltetésemen át és annyi egyéb úton adott már alkalmat a találkozásra. Könyörögjek tehát, hogy ezután se vonja meg szerető önközlését. Ne engedje, hogy megkeményítsem szívemet, hanem felismerjem, megtapasztaljam szeretetét. Használjam fel az alkalmakat, amelyeket ma felkínál találkozásunk erősítésére. Mintha korunkban különös előszeretettel nyújtaná magát az ún. lelki megújulási mozgalmakban: a karizmatikus körökben, cursillóban, új kateku- menátusban stb. Mindezek figyelemmel hallgatják szavát, erősítik a baráti közösséget, s ünnepük halálát és feltámadását. Végül kérdezzem meg magamat, hogyan tanúskodom én az Úr feltámadásáról. Beszélgetéseimben, prédikációmban minden szóba kerül, csak a Feltámadott marad háttérben? Aki életemet figyeli, megtapasztalhatja, hogy meggyőződésem: Jézus valóban feltámadott? 27
