Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Weissmahr Béla: Jézus Krisztus feltámadásának valósága

nem úgy foglalkoztak, mint ahogy ezt a modern történész tenné. A tény megállapítása kétségtelenül fontos volt ugyan számukra, de nem törekedtek arra, hogy pontos jegyzőkönyvet vezessenek arról, ami történt. Meg kell gondolnunk továbbá, hogy olyan történésekről van szó, melyek a dolog természetéből kifolyólag nem is írhatók le az egyértelmű megfigyelés nyelvén. Az eset velejéről azonban, azaz, hogy Jézus halála után megjelent tanítványainak, megbízható tanúságtétellel rendelkezünk. Itt főképp arra a szövegre kell utalnunk, mely nem az evangéliumokban, hanem Szent Pál korintusiakhoz intézett első levelének 15. fejezetében áll:

„Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az írás szerint, eltemették és harmadnap feltámadt, ismét az írás szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak. Utánuk pedig, mint elvetéltnek, megjelent nekem is“ (1 Kor 15,3-8).

Ezzel a szöveggel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy Szent Pál ezt Kr.u. 57-ben vetette papírra, de azt, amire benne hivatkozik, hat évvel előbb 51/52- ben mondotta el a korintusiaknak. Ez a tanítás azonban — mint maga írja — nem tőle származik, hanem ö is csak továbbadta azt, amit másoktól hallott. A modern egzegéták szerint továbbá valószínű, hogy a szöveg egy hitvallás- szérűén kikristályosodott formula lehetett, mely már a negyvenes években elnyerhette mai formáját. Ha ez a vélemény helytálló, akkor a húsvéti események és a szöveg létrejötte között csak mintegy 15 év telt el. Ilyen rövid idő alatt nem alakulnak ki legendák. Hozzájön ehhez még az is, hogy Szent Pál Jézus feltámadására azzal a szándékkal hivatkozik, hogy a korintusiak számára elfogadhatóvá tegye a halottak általános feltámadásának keresztény tanítását, és nagyon világosan megmondja: „Ha Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem“ (1 Kor 15,14).

Ha a Jézus megjelenéseiről tanúságot tevő többi szöveget is figyelembe vesszük, a következő öt pontban foglalhatjuk össze e szövegek megbízhatósága mellett szóló érveket.

1. Az apostolok Jézus feltámadásáról nem úgy beszélnek, mintha pusztán személyes meggyőződésüket vagy különböző tapasztalataikból leszűrt következtetéseik eredményét adnák elő. Számukra Jézus feltámadása magára Jézusra vonatkozó esemény. Jézus feltámadásáról pontosan úgy beszélnek, mint kereszthaláláról. Azok számára tehát, akik Jézus személyének hirdetőivé lettek, az egyik olyan valóságos esemény, mint a másik.

2. Bizonyosságuk alapja elsősorban az, hogy Jézus megjelent nekik, hogy látták őt. Erről a látásról tudják, hogy nem tőlük maguktól indult ki, hanem megtörtént velük, mintegy rájuk tört; különleges ajándék, melyben nem mindenki részesül. Leírásaikból azonban világos az is, hogy ez a „látás“ teljesen éber állapotban jött létre, nem estek elragadtatásba. Az elragadtatás állapotát többen közülük ismerik, és ezt egészen másképpen írják le. A feltámadt JéO ^rytA