Szolgálat 71. (1985)

Eszmék és események - A pápa kolumbiai útja (Mustó P. - R.)

Szentatya a mikrofonba mondta: „A pápa itt van s beszél." Pár perc múlva azonban a rendőrség hangerősítőjének hullámhosszába bekapcsolódott az „M 19“ gerilla-csoport: „II. János Pál jelen van, de mi is, éspedig fegyveresen. Csak hatalmunknak akartuk jelét adni. Többet is tehetnénk, de a pápa iránti tiszteletből nem tesszük.“

4. Bogota a Latin-Amerikai Püspöki Tanács (C.E.L.A.M.) székhelye. Július 2-án a pápa felkereste a központot. Beszédéből nem hiányozhatott az utalás a felszabadítási teológiára. A két erre vonatkozó szentszéki dokumentum — mondotta — „szabatosan kifejtette azokat az alapfogalmakat, amelyeket egyesek önkényesen ideológiai vagy osztályharci szempontból értelmeztek. A felszabadítás megváltó dimenzióját nem szűkíthetjük le társadalom-etikai szempontokra: ez utóbbiak az előző következményei, amint azt már kifejtette a „Keresztény szabadságról és felszabadításról“ szóló instrukció. Másrészt azonban elismertem a felszabadítási teológia hasznosságát és szükségességét, csak emlékezetbe akartam idézni, hogy álljon törés nélküli összhangban az egyház hagyományával és szociális tanításával.“

5. A pápa ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy „az egyház elsődlegesen a szegények mellett kötelezte el magát“. Kemény szavakkal ostorozta a sociális igazságtalanságokat, a campesinok kizsákmányolását. Július 4-én azonban jelekkel is a szívekbe véste a keresztény igazságosságot és a szegények szeretetét. Ezen a napon először Tumacoba repült. Szigetre épült kisebb kikötő- és halászváros. Beszédét a misszióknak és misszionáriusoknak szentelte. Visszatérőben repülőgépéhez megállíttatta autóját, a „papamobilét" és minden előzetes bejelentés nélkül benyitott egy útszéli szegényes barakk ajtaján: „Ki a házigazda?“ — „Én, padre“ - felelte a néger halász. „Az Úr legyen veletek“ - folytatta a pápa. A 15 tagú család alig pár perce, s mit sem sejtve, az ablakból követte a szertartást; most szinte sóbálvánnyá merevedve veszi tudomásul a látogatást. A pápa mindenkit köszönt, megöleli a kicsiket s már tér is vissza kocsijához! A háziak alig tudtak felocsúdni a meglepetésből!

Második állomása Popayan, ahol az indián benszülöttek gyűltek össze. A helyi püspök üdvözlete után egy indián köszönti, tört spanyol nyelven. Szavait egyszercsak félbeszakítja az egyik papi rendező. Megokolás: túl hosszúra nyúlik a beszéd. Pedig az egész alig volt öt perc. Ezért mások a tényleges okot abban látják, hogy Guillermo Tenorio beszédében megjegyezte: „még a papság egyik része is ellenünk fordult a szabadságunkért folytatott küzdelemben; felforgatóknak bélyegeztek minket s emiatt felfüggesztették még a vallási szolgáltatásokat is, mint például a mi községünkben.“ Nem tudta a rendező, hogy Tenorio azokat a papokat is meg fogja említeni, akik „Krisztus példájára életükkel fizettek, mivel védelmeztek bennünket“? — A Szentatya észrevette a megszakítást: „Mielőtt beszédemet megkezdem, közölni akarom kedves indiánjainkkal, hogy nem tudom az okát, miért szakították félbe képviselőjük beszédét. A szöveget azonban megkaptam s biztosítalak mindannyiatokat, hogy nagy figyelemmel fogom végigolvasni." A kb. tízezres tömeg tapsviharral köszönte

83