Szolgálat 71. (1985)
Eszmék és események - A világosság (Kardos Klára)
meg a pápa szavait. Az igeliturgia végén pedig a Szentatya magához hivatta Tenoriót, hogy élőszóval is befejezhesse mondanivalóját. 6. Cartegenában van eltemetve Claver Szt. Péter jezsuita, aki egész életét a néger rabszolgák védelmére és oktatására szentelte. Szentélyében emelte fel szavát a pápa a legkeményebben az új rabszolgaság, a kábítószerek használata ellen. „A kapzsiság ma éppúgy magának kaparintja az emberek szívét, mint a XVII. században, Claver Szt. Péter korában. A kábítószerekkel való kereskedés átalakítja a mai embert is: embertestvére szabadságának csempészévé teszi s egyúttal még a feketék rabszolgasorsánál is félelmetesebb szolgaságba hajtja. A rabszolgakereskedők megakadályozták, hogy áldozataik gyakorolhassák szabadságukat; a kábítószer-csempészek megsemmisítik áldozataik személyiségét. Krisztus arra szólít fel, hogy szabad emberként szabadon éljünk. Teljes erővel kell tehát küzdenünk a rabszolgaság ezen új fajtája ellen, amely annyi embert köt gúzsba a világ minden táján, elsősorban a fiatalság körében, amit minden áron meg kell védenünk. Segítsük a kábítószerek áldozatait, hogy kiszabadulhassanak rabságukból.“ 7. A Szentatya Baranquillában búcsúzott Kolumbiától. A székesegyház keresztre feszített Krisztusának kezével megváltásra sóvárgó indián, fekete és fehér kéz fonódik egybe. Ezt a képet kívánta Kolumbia emlékként a pápa, s rajta keresztül a keresztény világ leikébe vésni? A nép érzelmeit pedig az „El Spectador“, Bogota egyik jelentős újságának másnapi száma így összegezte: „A pápa imával búcsúzott. Kérte, hogy a béke csírája, amit ültetett, szökjön szárba a kolumbiaiak szívében. Hét napos apostoli látogatása mindenkire mély benyomást gyakorolt, főleg azon felhívásával, hogy teremtsünk új, igazságos társadalmi rendet, állítsuk helyre a békét azáltal, hogy kibékülünk egymással, egyensúlyt teremtünk a tőke és a munka között; ezzel mozdítsuk elő a fejlődést és biztosítsuk a szegény néprétegek jogait.“ R. A VILÁGOSSÁG Én vagyok a világ világossága (Jn 8,12)! Ti vagytok a világ világossága (Mt 5,14)! Ha bealkonyodik, városainkban kigyulladnak a neonfények. A szobában csak oda kell nyúlni a kapcsolóhoz és máris ég a villany. Mond-e még valamit nekünk, modern embereknek az evangélium kijelentése a „világosságiról? Hiszen azok közé a dolgok közé tartozik, amelyek magától értetődően vannak jelen életünkben. És már csak az idősebbek emlékezetében kísért a háború, elsötétített ablakaival, botorkálós esti utcáival, áramszünetektől megbénított életével. Hanem amikor a ködös, füstös, kormos nagyvárosban, télidőben nem egyszer heteken át nyomát sem látjuk a napnak, akkor minden pórusunk vaióság84
