Szolgálat 71. (1985)
Tanulmányok - Fila Béla: A lélek útja Isten felé
Végül igen kényes feladat a mai társadalmi élet és helyzet fölmérése. Változott az emberek egymáshoz való viszonya. Az egyháznak meg kell találnia az együttműködést a társadalmi életet irányító tényezőkkel. Figyelembe kell venni a (vallással párhuzamosan futó) társadalmi jelenségeket (pl. kábítószerek, szexualitás, öngyilkosság, fogamzásgátlás). II. A tapasztalat fontossága A mai problémák fölmérése, a kor emberének szellemi-lelki állapota lehetővé teszi, hogy világosan megfogalmazzuk a lelki élet alaptapasztalatát. A lelki élet teológiájának fő törekvése az, hogy bevezessen a hit megtapasztalásába (misztagógia). A keresztény élet alapélménye saját létezésünk megtapasztalásának sajátos formája. Hogyan éli meg az ember létezését, létének kimondhatatlan alapját? A létezést minden ember megtapasztalja ugyan, de nem mindenki képes azt szavakban, magatartásban egyértelműen kifejezni. A létélmény képlékeny, sokrétű, önmagában megragadhatatlan és sokszor meghatározatlan tapasztalat marad. Dilthey óta minden szellemtörténeti kutatás föltétele a megélt érzet. A megtapasztalásra mint lényegi adottságra hivatkozik a mai vallástudomány is. A vallásos élmény, a szentség élménye az élet autonóm, apriori élménye. A lelki élet alapja, benső lényege szintén valóságos élettapasztalatokon nyugszik. Az eredeti élményhez való visszanyúlás, a történelemben fölhalmozódott lelki tapasztalatok nyomán, — ma már nyilvánvaló - a lelki élet legfőbb tétele. A lelki élet tapasztalati jellegének fontosságát és az alaptapasztalat szerepét hangsúlyozza V. Truhlar a lelki élet teológiájának alapfogalmairól írt könyvében (I concetti fondamentali della teológia spirituale. Queriniana, 1981). A létezés normális és átlagos megtapasztalásán nyugszik és abból indul ki a lelki élet. Az élmény sajátos ismeretelméleti helyzetet jelez. Nemcsak érzéki, hanem szellemi tapasztalataink is vannak. Érzéki és szellemi észlelések közvetlenül táplálják gondolkodásunkat. Gondolkodásunk szellemi ereje átfogja a tapasztalat adatait. A gondolkodás tiszta magva az igazság. De az igazság szellemi magvába beépülnek a szellem közvetlen élményei, mint pl. az öröm, a belátás, a kétely, a rejtély, az aggodalom, a bizonyosság. Ezek a szellem életének közvetlen megnyilvánulásai. Minden tapasztalatban van közvetlenség, fogalmiság, érzelmi telítettség. Lényeg azonban az, hogy a valóságot ragadjuk meg és minden más fogalmi, érzelmi szerkezet csak köntös, melybe magát a valóságot öltöztetjük. Amikor az ember észleli létezését, egyszersmind megtapasztalja a létet, bennfoglaltan az abszolút létet. Életünk elemi fényeiben és eseményeiben érzékeljük létezésünket és a benne, veie adott abszolút létet, a lét teljességét, egységét és végtelenségét. A lét megragadása nem az érzékek, a képzelet, fogalmak vagy érzelmek révén történik. A létet minden kategória szintjén túl tapasztaljuk, illetve a kategóriák dimenziójába merülve tapasztaljuk meg anélkül, hogy bármivel is azonosíthatnánk. Akkor érintjük, tapasztaljuk meg a létet, az abszolútumot, amikor már nem a tárgyak, hanem a tárgyak 7
