Szolgálat 71. (1985)

Az egyház szava - II. János Pál „Urat és Életadót“ kezdetű körlevele

hogy meg legyünk győződve a bűnről; magában foglalja a lelkiismeret ítéletét. S mivel ez az igazság Lelkének működéséről tanúskodik az ember szívében, a szeretet és kegyelem új kiáradásának kezdetévé válik: .Vegyétek a Szent- leiket' (Jn 20,22). A .bűnről való meggyőzésben' tehát kettős ajándékot fedezünk fel: az igazság ajándékát a lelkiismeret számára, valamint a megváltás bizonyosságát" (30-32).

A Lélek tanúskodik az ősbűnről, az engedetlenségről is, amit az ember a „hazugság atyjának" (Jn 8,44) sugallatára követett el, s amely ma is megkísérti az emberi szabadságot: hátat fordít Istennek s saját magába zárkózik. Sőt tovább megy: meghamisítja az abszolút Jót, s úgy állítja be, mintha az ember ellensége lenne! „A bűn eredeti valóságának vizsgálata arra tanít, hogy

— a hazugság atyjának hatására — az emberiség egész történetén végigvonul egy bizonyos törekvés, hogy elvesse, sőt gyűlölje az Istent: ,Amor sui usque ad contemptum Dei' (önszeretet Isten megvetéséig), ahogy már Szent Ágoston mondotta. Az ember hajlik arra, hogy Istenben mindenekelőtt saját korlátozóját lássa, nem pedig szabadulásának forrását és a jónak teljességét. Látjuk, hogy áll ez korunkra is. Az ateista ideológiák arra törekszenek, hogy kiirtsák a vallást, mivel az ember .gyökeres elidegenülésének' tekintik; mintha az ember saját emberségétől fosztaná meg magát azzal, hogy Isten fogalmát elismerve neki tulajdonítja mindazt, ami — éspedig kizárólag — a sajátja. Ebből fejlődött ki bizonyos gondolkodásmód és történelmi-szociológiai praxis, amely addig ment, hogy magának Istennek a .halálát' hirdette. ... Az .Isten haláláról' alkotott vélekedés eredményei azonban könnyen igazolják, hogy ez a felfogás

— mind elméletben, mind pedig a gyakorlatban - az .ember halálának' ideológiájává lett" (33-38).

Az ember bűne Istent mindig újabb és újabb irgalom-megnyilvánulásra késztette. Magát az emberi bűnből eredő szenvedést tölti meg kegyelmével a Szentlélek, hogy az is az üdvösség útjává lehessen. Krisztus is a kereszten hozta meg szeretetáldozatát, amelyben a Szentlélek ereje erősítette (39-42).

„Jézus hatalmat adott apostolainak a bűnök megbocsátására, hogy azt továbbadják utódaiknak az egyházban. Ez az embereknek adott hatalom feltételezi és magában foglalja a Szentlélek üdvözítő működését. A Szentlélek mint a .szív, a lelkiismeret világossága', .meggyőz a bűnről': felismerteti az emberrel a rosszat s egyszersmind a jóra irányítja. ... A Vigasztaló indítására megy végbe az emberi szívben a megtérés, amely a bűnök bocsánatának nélkülözhetetlen feltétele." A jó és rossz közvetlen kinyilvánítója az ember számára a lelkiismeret. Itt ismeri fel a bűnt és indulhat a jó felé. De nem elég csak a felismerés, a bűn néven nevezése; meg kell lenni a meggyőződésnek, hogy ez valóban rossz. Ehhez van szüksége a Lélek világosító kegyelmére: ő tölti be az embert — Krisztus keresztáldozatának erejéből — minden ©gyes megtérésnél és bűnbocsánatnál (43—45).

„Mindezt szem előtt tartva értjük meg jobban Krisztus bizonyos megdöbbentő és rémületet keltő kifejezéseit, amelyeket ,meg-nem-bocsátás‘-nak ne72