Szolgálat 71. (1985)

Az egyház szava - II. János Pál „Urat és Életadót“ kezdetű körlevele

vezhetünk. A szinoptikusok beszélnek ezekről a különös, ,a Szentlélek elleni* bűnökről (I. Mt 12. 31 kk; Mk 3,28kk; Lk 12,10). Miért nem nyerhet bocsánatot a Szentlélek elleni káromlás? Mi ez? Aquinói Szent Tamás felelete szerint ez a bűn természete szerint megbocsáthatatlan, mivel kizárja azokat az elemeket, amelyek miatt bűneink bocsánatot nyernek. — Eszerint tehát ennek a káromlásnak nem az a lényege, hogy szavainkkal bántjuk meg a Szentleiket, hanem hogy elvetjük az üdvösséget, amelyet Isten — Krisztus keresztjének erejéből — a Szentlélek által nyújt az embernek. Ha az ember visszautasítja, hogy a Szent- iélekböl kiáradó, és természete szerint hatékony erő .meggyőzhesse a bűnről', visszautasítja magának a Vigasztalónak a .jövetelét*. Ez a .jövetel* történt meg a húsvéti misztériumban — egységben Krisztus megváltó vérének erejével: az ő vére .tisztítja meg lelkünket halott cselekedeteitől*. — Tudjuk, hogy ennek a megtisztulásnak a gyümölcse a bűnök bocsánata. Aki tehát elutasítja a .Lelket és a vért*, megmarad halott cselekedeteiben, bűnében. A Szentlélek elleni káromlás radikálisan elutasítja, nem akarja elfogadni azt a megbocsátást, aminek a belső közvetítője a Lélek, s ami igazi megtérést tételez föl. Azért állítja tehát Jézus, hogy a Szentlélek elleni káromlást nem lehet megbocsátani sem ebben, sem az örök életben, mivel ez a ,meg-nem-bocsátás* oksági viszonyban kapcsolódik össze a ,meg-nem-bánás‘-sal, azaz a megtérés radikális visszautasításával."

... „A Szentlélek elleni káromlás annak bűne, aki magának követeli a hamis .jogot, hogy a rosszban — bármilyen bűnben — kitarthasson* s ezzel visszautasítja az üdvösséget.“ „Megkeményíti szívét. Korunkban ,a bűn iránti érzék elvesztése* felel meg a szív és ész ezen magatartásának“ (46-48).

III. rész: Életadó Lélek

A Szentlélek üdvösségtörténeti szerepéből kiindulva mutatja meg a pápa, hogy hogyan élteti ez a Lélek a 3. évezred felé közeledő egyházat, világot. — Téma, amely egyre többször visszatér megnyilatkozásaiban.

Időszámításunk központjában Jézus születése áll. Az örök Ige „a Szentlélek erejéből öltött testet“. A 2. évezred végén a jubileum jelentősége krisztológiai, de ezt nem érthetjük meg a Szentlélek működésének tudatosítása nélkül. Ezért a Lélekben kell az egyháznak felkészülni erre az ünnepségre, isten kegyelmének kiáradását ünnepeljük majd meg. Ebből részesedünk mi is, ebben kaptuk meg az istengyermekség kegyelmét. A Lélek működése azonban kiterjed az egész emberiségre, azokra is, akik Krisztus jövetele előtt születtek, valamint azokra, akik ma még nem ismerhették meg örömhírét (49-54).

Egyesek ma sem fogadják be a testté lett Igét, elzárják szívüket a Lélek működése elől, ellenállnak neki különböző okokból. „Sajnos a Szentlélekkel szembeni ellenállás, amit Szent Pál mint az ember belsejében, alanyi szintjén lejátszódó feszültséget, harcot, lázadást ír le, a történelem különböző korszakaiban, s főleg ma, külső megjelenési formát kap: mint filozófiai rendszer, ideológia, az emberi erkölcs és cselekvés alakítását célzó program alkotja a

73