Szolgálat 71. (1985)
Tanulmányok - Varga Pál: Plébániai lelkiség
nak meg előadókat, akikkel nevelési problémáikat megtárgyalják. A csoport már régóta működik és elég önállóan. Sajátos csoportot alkot az Egyházi Zenei Bizottság. Templomunkat Schu- bert-templomnak is nevezik, mivel itt működött Bécs e híres muzsikusa. Szellemi hatása ma is érezhető. Sok magas színvonalú zenei rendezvényt tartunk hol templomunkban, hol pedig a plébánia tágas és hangulatos belső udvarában. Ezeken a rendezvényeken sok neves művész is részt vesz és kerül így kapcsolatba egyházközségünkkel, működik együtt velünk. Mind az Anyák Iskolája résztvevőinél és évi programtervezésükben, mind pedig a zenei programot előkészítő tárgyalásokon s a rendezvények kivitelezésekor arra törekszünk, hogy fedezzék fel életükben, anyai, zenei hivatásukban a bennük működő Istent. A természet minden megnyilvánulásában, az anyai szívben éppúgy, mint a zenén keresztül Ö szól hozzánk. Találjuk meg tehát öt minden alkotásában. A kis csoportok lelki alakításában is központi helyet foglal el tehát a szentségek helyes felvételére való felkészülésnél hangoztatott elv: találjuk meg a bennünk és a rajtunk keresztül működő Istent, akinek gyermekei vagyunk. Egyes csoportok, pl. a Cursillo és az Újkatekumenátus tagjai bizonyos fokig sajátos lelkiségi irányítást, támogatást kapnak központi, országos szerveiktől. A gyakorlatban azonban ezek az irányelvek és felhívások, „utasítások“ alkalmazkodnak a plébánián uralkodó és alakuló lelkiséghez. Márcsak azért is, mivel közvetlen „megbízott lelkészük“ a helyi plébános. Ugyanakkor tagadhatatlan az is, hogy ezek az alapközösségek hatnak a plébánia életére, hiszen tagjaikban — az elvégzett tanfolyamok, kurzusok által — jelentősen tudatosodott a világi hívők lelkipásztori elkötelezettsége. Az elsőáldozók és a bérmálkozók felkészítésében közreműködő csoportok lelkiségének kialakítása azonban főképp a plébánia feladata. Az elsóáldozást az „asztalanyák“ (Tischmütter) segítik, a bérmálkozók felkészítésével pedig 20—25 év körüli fiatalok tevékenykednek. Az „asztalanyákat“ az első áldozáshoz járuló gyermekek szülei közül választjuk ki. Az a feladatuk, hogy a plébános katekézise után a csoportokra (asztalokra) osztott gyermekekkel (6—7 egy-egy asztalnál) kb. félórás beszélgetés keretében elmélyítsék a hallottakat. Az édesanyák örömmel vállalják ezt a feladatot, hiszen saját gyermekeik hitbeli növekedésében működhetnek közre. A bérmálkozásra készülő serdülök 10—14 tagú csoportjait pedig ki vezethetné ügyesebben, mint alig pár évvel idősebb „bátyjuk“ és „nővérük“? Ezeknek a csoportoknak lelki továbbképzésében főleg két elvet igyekszünk elmélyíteni: éld magad is, amit tovább akarsz adni, és táplálkozz Isten Szavából! Tagjaik mindenekelőtt tudják, hogy a lelkipásztori közreműködés nem „nyüzsgés“, nem „puszta tevékenység“, hanem együttműködés a bennünk lakó és ható Lélekkel. Az első és nélkülözhetetlen feltétel tehát az, hogy lelkűnkben tudatosítsuk jelenlétét, hallgassunk szavára, és saját életünkben 61
