Szolgálat 71. (1985)
Tanulmányok - Varga Pál: Plébániai lelkiség
hanem személye az egész emberi társadalomnak és Isten népének is legnagyobb értéke. A közösen elmondott hitvallással megvallják tehát ezt az igazságot. Egyúttal felelősséget vállalnak: 'igen, mi is melletted állunk, veled küzdünk minden veszély ellen, ami érhet, megkísérthet; ellene mondunk minden rossznak, hogy Isten és a közösség örömét találja benned egész életed folyamán. — Az egész közösség örömének és felelősségvállalásának legszemlélte- tőbb kifejezője a vasárnapi keresztelő a szentmise keretében. Itt öleli át az Atya az újszülöttet, testvérévé teszi őt Krisztus, a Lélek éltető erejét árasztja rá és ölébe fogadja a krisztusi közösség, az Egyház. A szentáldozás: a kommúnió A hangsúly kettős: tudatosítani, hogy Isten szeretetében megosztja velünk életét, önmagát adja a krisztusi kenyérben és borban; ugyanakkor az Atya vágyik arra, hogy gyermekeivel egy asztalhoz üljön, az asztaltársak között is egységet teremtsen. Alapos, egy éves előkészítéssel akarjuk az elsőáldozók leikébe vésni, hogy a szentáldozással életközösségbe lépnek (communio) nemcsak az emberekkel, hanem az egész világgal (kozmosz, aminek része a kenyér és a bor „színe"), s általa a teremtő Atyával, aki Fia testében és vérében közli magát. A szülőkben tudatosítani kívánjuk, hogy az Atyaisten gyermekei körében akar élni, ezért hívja meg őket, és táplálja Elsőszülöttje Testével és Vérével. Az Atya éppúgy vágyódik, éhezik és szomjazik gyermekei után, mint a szülők. Bizonyos értelemben tehát az elsőáldozók is kenyér és bor Isten „éhségének“ kielégítésére. Isten és az ember számára ők a legszebb virágok és gyümölcsök az élet fáján, legéitetőbb forrásai a közösségi életnek. Ezért a béke és egység jeleként az elsőáldozó gyermekek rózsaszálat visznek az áldozás előtt az oltárról édesanyjuknak. Jel, hogy az igazi béke és közösség az élet oltáráról ered. Az Atya fogadja őket Jézusban, eggyé lettek az egy Kenyér és Bor által. A gyermek tehát nem csak gazdagságot, hanem igaz békét és egységet is jelent a szülőknek és a közösségnek. Az elsőáldozásra készülő gyermekek szüleinek tehát ismét hangsúlyozzuk: fedezzék fel gyermekeiket mint az Atya ajándékát, s Krisztushoz való kapcsolódásuk új mélységében döbbenjenek rá maguk is az ember és az emberi közösség értékére. A szülők helyes felkészítése négy esti beszélgetés keretében történik; ez legalább olyan fontos, mint a gyermekek felkészítése. Az elsőáldozók kezében égő gyertya, mint egy örökmécses, erre a valóságra akar rávilágítani: Isten örök élete rejlik a lelkűkben. Ez a jelenlét még teljesebbé vált Krisztussal való bensőséges találkozásuk által. Bérmálás: a keresztény nagykorúság pecsétje Korunk egyrészt megköveteli, hogy a felnőtt saját maga irányítsa életét, vegye kezébe sorsát, másrészt viszont sürgeti az „emberszabású közösségek“ 58
