Szolgálat 71. (1985)
Tanulmányok - Varga Pál: Plébániai lelkiség
(az ún. kisközösségek) kiépítését; ezek hátteret biztosítanak a helyes szabadság gyakorlásához, vállalásához. Bérmálandóink tizennégy évesek vagy idősebbek. A szülői ház és a társadalom egyre nagyobb önállóságot vár el tőlük. Fogékonyak a baráti közösségekre. Be akarják vetni életerejüket életvitelük alakításába, ugyanakkor érzik, hogy erőforrásra van szükségük. A bérmálkozás szellemi újjászületést jelent; enélkül az újjászületés nélkül nem mehetnek be a mennyek országába (Jn 3). Az előkészítő év nemcsak külön katekézis, hanem bevezetés is az imaéletbe: gyakoroljuk velük az elmélkedést, és megismertetjük velük a plébániai életet. Meg kell tanulniuk, hogy személyes kapcsolatban legyenek Istennel, hogy felfedezzék öt a mindennapi életben. 10-14 tagú csoportokra osztjuk a bérmálandókat és megpróbáljuk, hogy bevezessük őket az elmélkedő imába. Pl. elsötétítjük a termet, a kör közepén gyertyát gyújtunk, hogy ezzel elősegítsük az összpontosítást. Közben egy-egy szentírási gondolat megfontolására csendet hagyunk. Máskor képet vetítünk, s erről elmélkedünk (képmeditáció). Ezek a gyakorlatok fél-, háromnegyed órát vesznek igénybe. Az egész közösség de főleg a szülők és a bérmaszülők (akik a lehetőség szerint azonosak a keresztszülőkkel) felkészítését a bérmálást megelőző kilenced célozza. A kilenc nap a „születés előtti terhességet“ jelképezi. Kilenc napon át az egész plébániai közösség együtt imádkozik a szülőkkel és a bérma- szülőkkel az újjászületés kegyelméért. A napi esti szentmise elején a bérmál- kozók, illetve a 10-14-es csoportok, bemutatkoznak és köszönetüket fejezik ki az értük imádkozó közösségnek. A szentleckét és az evangéliumot 5-6 perces elmélkedés követi. Ezt mindennap a plébánia más-más kis csoportja készíti elő. Rövid csend után mondjuk el a hívek könyörgését a bérmálandókért. A szülőkben tudatosítjuk, hogy gyermekeik olyan koiba értek, amikor szellemi-lelki újjászületés által kell kiteljesedniük, felnőtté válniuk. Ebben a folyamatban különös felelősség terheli a szülőket és a bérmaszülőket. Ök képviselik ugyanis — sőt bizonyos fokig irányítják — azt a világot, amely a fiatalság szellemi fejlődésére rányomja bélyegét. A szentség liturgiájából főképp két mozzanatra hívjuk fel a bérmaszülők és a szülők figyelmét: a püspöknek és a bérmaszülőknek a bérmálkozóra tett keze, valamint a krizma. A szorosan vett bérmálás perceiben a püspök és a bérmaszülők (s velük együtt a többi jelenlevő felnőtt) körülveszik a térdelő fiúkat és lányokat, és kezüket imádkozva fejük fölé tartják. A püspök 'irányításával esdik le a Szentleiket a fiatalokra. Az előkészítő kilencednek éppen ezért tulajdonítunk oly nagy jelentőséget: a jelenlevő felnőttek ne álljanak „üres kézzel“ a bérmálan- dók mellett, hanem a Lélek erejével eltelten váljanak bérmaszülőkké, a fiatalok keresztény újjászületésének cselekvő résztvevőivé — a püspök elnöklete, vezetése alatt. A fiatalok fölé kiterjesztett kezek az „anyaméhet" jelképezik, átkarolják az „újszülötteket“, lelket és erőt sugároznak feléjük. 59
