Szolgálat 71. (1985)
Tanulmányok - Varga Pál: Plébániai lelkiség
fel előttük Isten jelenléte és működése. Észrevehetik, hogy életük tabernáku- lum, amelyben Isten lakozik. így ismerhetik fel, hogy a vallás nem külső máz, „szokás“, hanem éltető, értelmet és végső értéket adó valóság. Hogy mindez megérintette-e a szülők és keresztszülök szívét, azt abból állapíthatjuk meg, hogy érdeklődéssel vesznek-e részt a megbeszélésen, bekapcsolódnak-e az elmélkedésbe. Ha a téma untatja őket, valószínűleg csak „teoretizáltunk“, nem a szív szólt a szívhez. Persze a gyakorlatnak is szerepe van a kommunikációban. Megszokott teológiai nyelvünk ugyanis néha inkább akadályt jelent, ahelyett, hogy kapcsolatot teremtene. A keresztség felvételekor nyilvánul ki a teljes valóság: Isten gyermeke van közöttünk. A szertartás fontosabb lépéseinek magyarázata kitűnő kézvezető ehhez. A keresztség liturgiájában megismétlődnek Krisztus megkeresztelésé- nek főbb mozzanatai. Mint a Jordán folyó partján, úgy most is megnyílik az ég, az Atya kitárja karját és kijelenti: szeretett gyermekem vagy, benned telik örömöm. Annyira, hogy nem akar megválni egyetlen embertől sem, mert tudja, hogy egyszülött Fia testvérévé tette az újszülöttet is. Olajjal kenjük meg a keresztség folyamán az újszülöttet, mert az olaj védelmet szimbolizál: a régi birkózók kenték be testüket. Mai jelentése: A mindenható Atya tartja kezeiben gyermekeit, velük birkózik meg minden veszéllyel szemben. A kereszt is ezt a szeretetet jelzi: inkább meghalok érted, mintsem elveszítselek örökre. A keresztség folyamán másodszor is megkenjük az újszülöttet. Átéljük, hogy a Szentlélek galamb képében szállt Jézusra megke- resztelkedésekor: ki nyilván ült, hogy az Atya leikéből ad lelket gyermekeinek. Valljuk, hogy az Atya most is egyesülni kíván minden emberrel Fiában, ezért árasztja ki Szentleikét a megkereszteltre. Ez a kiteljesedett istengyermekség teszi mindenekfelett értékessé a gyermeket: ez az, ami miatt — végeredményben — minden egyes ember szent. Erre a szentségre hivatott Isten szemében, tervében. A kereszteléskor, Krisztushoz hasonlóan, őt is felkeni a Lélek. Teljes értelemben igaz, hogy a megkeresztelt az Atya kedves gyermeke. A szülők előtt világossá lesz tehát, hogy nemcsak a legértékesebb földi kincset kapták meg gyermekükben, hanem egyben a mennyország legdrágább ajándékát is. Istennek semmi sem jelent annyit, mint ez a gyermek. Az édesanya csak bizonyos értelemben szül „kész embert“. Lélektanilag és szociológiailag azonban csak egy „félkész személy“ kezdi meg életét, akinek szüksége van a tágabb, átfogóbb környezetre, hogy valóban teljes emberré lehessen. Mondhatjuk, hogy az egész világnak közre kell működnie, hogy az újszülöttből érett ember alakuljon ki. Ebben a folyamatban éppúgy szerepet kap a napsugár, a felhők, a madarak, mint a barátok, az iskola, főleg pedig a közvetlen környezet: a család, a „kibővített család“, amit éppen a keresztszülök képviselnek elsősorban. A keresztszülők bevonása a keresztelési előkészítésbe a keresztény közösség felelősségét tudatosítja bennük. Mindenekelőtt saját nevükben vállalnak felelősséget a gyermekért. De képviselik az egész környezetet is. Hisz a gyermek nemcsak valamiképpen jött a világra, 57
