Szolgálat 71. (1985)
Tanulmányok - Claude Dagens: Mai lelkiségi mozgalmak
munióról való álmaink projekciója, hanem Krisztus jegyese, aki olykor szenved sőt beteg. Ez azonban még nem ok arra, hogy hátat fordítsunk neki. Időre van szükség ahhoz, hogy valaki beavatást nyerjen az Egyház misztériumába, hogy megtanulja szeretni az Egyházat, amint a férj szereti feleségét és a feleség férjét. Az ima lehet ennek a fokozatos bevezetésnek a helye. Nem az öncélú, hanem az apostoli ima kedvéért kell megtanulni az imát. Az öncélú ima helyett Pál módjára kell imádkoznunk, aki hálát ad, aki könyörög Efezus vagy Korintus gyönge vagy erős hívőiért, akikkel egész lénye össze van kapcsolva. Ott, Isten előtt, a Szentlélek édes hatalmában, az ima egyszerre párbeszéddé, hallgatássá, harccá, közbenjárássá válik. Ebben az imában az élet minden jajkiáltása, az emberi szív minden szenvedélye, minden arc, minden találkozás helyet kaphat és átalakulhat. Ekkor születik meg az Egyház, belegyökerezve tagjainak Isten előtti jelenlétébe. 3. Mi a történelem jelentése? Jó dolog, ha felfedezzük Isten tevékenységét a benső folyamatban, azaz az emlékezetben. Azonban, felfedezhetjük ezt a tevékenységet az emberek és népek történelmének nagy területén is. Vigyázzunk tehát azokra a dualista sémákra, amelyek Istent csak a bensőségesség oldalára helyezik, s kijelentik, hogy hiányzik az ún. külső világból. Szent Ágoston, aki éppúgy szerzője az Isten városának, mint a Vallomásoknak, nem ezen a véleményen lenne? Megkockáztatom a következő hipotézist: ma még hiányzik a történelem lelkiségi teológiája, amely abban segítene, hogy az idők jeleit ugyanazzal a lelkesedéssel olvassuk, mint a személyes kibontakozás jeleit. A világ nincs a sátán hatalma alatt. Ez továbbra is az Isten által teremtett és szeretett emberek világa. Mint ilyen ez a világ kettősséget rejt magában: a kegyelem és a bűn, a szabadság és a korlátozottság, az önzés és az önfeláldozás helye. + A jövő Azé, aki vezet minket. Egyben azonban biztosak lehetünk: nem építjük a jövőt, ha nem éljük és virágoztatjuk fel azokat az intézményeket és szervezett mozgalmakat, amelyekhez tartozunk! Ezek nem rendelkeznek az örök élet ígéreteivel. De ma ezek a mieink. Nem az a kérdés, hány évet élünk még. Ma kell élnünk Istenből, és hagynunk kell, hogy ezek az új lelkiségi irányok minket is megújítsanak. A fontos az, hogy valóban figyeljünk arra, amit ma a Lélek az Egyháznak és intézményeinek mond. A Lélek pedig ma általában ugyanazt mondja, mint amit tegnap mondott. Soha nem mondja: beletörődés, lemondás, versengés, „menekülés a jövőbe“, és még kévésbé: öngyilkosság. Ellenben mindig ezt mondja: kitartás, bátorság, merészség és remény a remény ellenére. Forrás: Nouvelle Revue Theologique 106, 1984: 885-899. 22
