Szolgálat 71. (1985)
Tanulmányok - Péteri András: Egyedül az a fontos, hogy szeressük az Istent
Péteri András RÁDÖBBENTÜNK: EGYEDÜL AZ A FONTOS, HOGY SZERESSÜK AZ ISTENT A Fokoláre lelkiség néhány alapvonása Hiteles, derűs, testvéri, életteljes! Már az is megkap és felkelti érdeklődésünket, ha a négy tulajdonság egyikét felfedjük valakiben. S ha a négy együttjár? Valószínűleg nem leszünk képesek ellenállni s szoros kapcsolatba lépünk avval, akiből így sugárzik a remény és az életerő. A fenti négy jelzőben foglaltam össze első benyomásaimat, amikor kapcsolatba kerültem korunk egyik legismertebb lelkiségi mozgalmával, a Foko- íáréval. Megsejtettem, miért gyakorol akkora vonzóerőt főleg a fiatalok körében. Hiszen mennyi felületességgel és üres szólammal találkozunk a mindennapi életben. A kenyérért folytatott küzdelemben pedig nem egyszer mi is farkassá válunk: rúgunk, harapunk egyet, megfeledkezünk a „másikról“, hogy legalább egy (nagyobb) falatnyit biztosítsunk magunknak a föld javaiból. Pedig a lelkünk mélyén másra vágyunk. Tudjuk, hogy a búskomor varjúkárogás nem lehet az utolsó szó. A béke és egység eszményképe ott húzódik meg szívünkben. Vágyódunk igazi „te-kapcsolatra“, ahol megtapasztalhatom, hogy valóban elfogadnak úgy, ahogy vagyok, s magam is merem elfogadni a másikat. S ha megélem, hogy mindez nem puszta álmodozás, hanem valós élet, amely igent mond mindarra, ami szép és fénycsóvát képes vetni a halálosan kemény, nehéz percekre is? — Igen, észrevettem, hogy a Fokoláre mai igényeink nyelvén szól hozzánk, feleletet ad igazi énünk vágyaira. Mint minden jelentős lelki megmozdulás, a Fokoláre sem íróasztal mellett született. A kiindulópontot egy ideál kegyelemmel teljes átélése alkotta. Chiara Lubich, a mozgalom alapítója számára 1939-ben, Lorettóban vált világossá, hogy a Názáreti Családot kell élete középpontjába állítania. Ennek a lelkületét kell egyre jobban elsajátítania, hogy igazi szeretetet sugározhasson embertársai felé. Hogy pontosan milyen formát ölt majd ez az elkötelezettség, azt akkor még maga sem tudta. De átadta magát a Lélek irányításának. Fokozatosan, az idők követelményeit és jeleit vizsgálva terebélyesedett hatalmas fává „Mária műve“, ahogy mozgalmát hivatalosan nevezik. Mindjárt észrevette azonban: „A keresztény élet azért nem vonzott, mert darabokra tört: megvolt az Ideje az imának, a munkának, az apostolkodásnak stb. Egy adott pillanatban rádöbbentünk, hogy ezen változtatni kell. Egyedül az a fontos, hogy szeressük az Istent. Azért imádkozunk tehát, hogy megmutassuk iránta való szeretetünket; s ugyanezért szeretjük felebarátunkat, teljesítjük kötelességeinket stb. Életünk széttöredezett szempontjai eggyé forrottak, mindent egy fény világított meg, minden eggyé lett. Minden egyesült a Szeretetben.“ Chiara Lubich könyveiből kettő már megjelent magyarul is.1 A Fokoláre mozgalom kifejlődését pedig több oikk vázolta.2 Tanulmányunkban pusztán két pontra kívánunk tehát rámutatni: 1. Átfogó és ugyanakkor a keresztény hit mély23
