Szolgálat 68. (1985)

Az egyház szava - II. János Pál pápa beszéde a marokkói fiatalokhoz

egyes népek és kultúrák értékeit. A világ élő szervezet: mindemki kap valamit a többitől, a többi őtöle.

örülök, hogy itt, Marokkóban találkozhatok veletek. Marokkó hagyományosan „nyitott“ ország. Tudósaitok bejárják a világot, ti pedig befogadjátok más országok tudósait. Marokkó mindig is a civilizációk találkozási pontja volt. Lehetővé tette a kölcsönös érintkezést Kelettel, Spanyolországgal és Afrikával. Marokkó hagyományosan türelmes mások iránt. Ebben a muzulmán országban mindig éltek zsidók és szinte mindig keresztények. Az együttélésre jellemző volt a kölcsönös tisztelet és jóakarat. Vendégszerető nép voltatok és azok is vagytok. Kedves marokkói fiatalok, legyetek tehát készen arra, hogy a holnapi, a testvéri, az egész világ ifjúságának álmai szerint való világ polgárai legyetek.

Biztos vagyok abban, hogy van érzéketek a párbeszédhez. Nem akartok előítéletek rabjai lenni. Készek vagytok arra, hogy felépítsétek a szeretet civilizációját. Van erőtök hozzá, hogy ledöntsétek azokat a válaszfalakat, melyeket néha a gőg emelt, gyakrabban pedig a gyengeség és a félelem. Mindenkit akartok szeretni, nemzeti, faji vagy vallási különbségtétel nélkül.

Igazságosságot és békét is akartok tehát. „A béke és a fiatalság együtt menetel“ — mondottam az idei Béke Világnapjára küldött üzenetemben. Ti nem akartok sem háborút, sem erőszakot. Jól tudjátok, mennyi ártatlan ember adja meg ezeknek az árát. Ellene vagytok a fegyverkezési hajszának. Persze nem minden áron akarjátok a békét, hiszen az igazi béke az igazságossággal tart lépést. Azt akarjátok, hogy senki se éljen elnyomatásban, s hogy minden embernek legyen miből élnie. A békét igazságosságban akarjátok.

8. A tanuló ifjúságnak joga van ahhoz, hogy választott pályáján kereshesse kenyerét. Ugyanakkor azonban viselje szívén testvéreinek és nővéreinek sokszor bizony nem könnyű sorsát saját hazájában és az egész világon is. Hogyan maradhatna közömbös, amikor oly sok ember hal éhen vagy éhezik, nélkülözi az orvosi ellátást, szenved a szárazság miatt; amikor a gazdasági élet kegyetlen törvényszerűségei miatt mérhetetlenül sok a munkanélküli vagy kivándorló; amikor az ellenségeskedések következtében oly sokan ízlelik meg a menekült sors keserű kenyerét és táborokban élnek. Isten az egész emberiség használatára adta a földet, hogy gyümölcseit — a kölcsönös segítség jegyében — mindenki élvezhesse, minden nemzet megélhessen rajta és békében ápolhassa kultúráját.

9. Rendkívül jelentősek a gazdasági problémák. Ámde nemcsak kenyérrel él az ember. Igényli a szellemi és a lelki életet is, hiszen ez az álmodott új világ szívé-dobbanása! Az ember szükségét érzi annak, hogy kifejlessze szellemét és érzékennyé tegye lelkiismeretét. Éppen ebben van a mai ember nagy hiányossága. Újult erővel kell kérdezni és keresni, hiszen szerte a világon annyira feledésbe mentek az értékek és annyira megfogyatkozott az önazonosság tudata. Ezen segíteni kell. A lelkiismeretekben kigyulladó belső világosság teszi, hogy megtaláljuk a fejlődés értelmét, szolgáljuk az egyes ember és az egyetemes emberiség javát, Isten terveinek megfelelően.

84