Szolgálat 68. (1985)
Az egyház szava - II. János Pál pápa beszéde a marokkói fiatalokhoz
Machreq és Maghreb arab népessége és benne kiváltképpen is a muzulmánok mögött a tanulás ősrégi hagyománya áll, az irodalom, a tudományok és a bölcselet nagy hasznára. Ti ennek a hagyománynak vagytok az örökösei. Tanuljatok tehát! Értsétek és ismerjétek meg ezt a világot, Isten ajándékát. Hatoljatok be titkaiba, hogy felfedezzétek értelmét. Legyen bennetek érzék és tisztelet az igazság iránt. Ismerjétek meg a népeket és Isten szeretett teremtményeit: az embereket. így készültök fel minél eredményesebb szolgálatukra. Ha pedig szeretitek az igazságot, el fogtok jutni az értelem birodalmán túli világba; a belső élet értékeit is birtokba veszitek. 10. Az ember szellemi lény. Mi, hivők, tudjuk, hogy nem egy bezárt világban élünk: mi hiszünk Istenben. Imádjuk Istent. Keressük Istent. A katolikus Egyház tisztelettel tekint vallásotokra. Elismeréssel adózik értékeinek és gazdag lelkiségi- hagyományaitoknak. Mi keresztények is büszkék vagyunk saját vallási hagyománykincsünkre. Meggyőződésem, hogy nekünk keresztényeknek és muzulmánoknak örömmel és Isten iránti hálával kell felfedeznünk közös vallási értékeinket. Mi is, ti is, hiszünk Istenben, az egyetlen Istenben, aki igazságos és csupa irgalom. Hiszünk az imádság, a böjt és az alamizsna, a vezeklés és a megbocsátás erejében. Hisszük, hogy Isten irgalmas bíránk lesz az idők végén. Reméljük, hogy a holtak feltámadása után meg lesz elégedve velünk. Azt pedig biztosan tudjuk, hogy ó egészen elég lesz minekünk. A méltányosság megkívánja, hogy tudatosítsuk, de tiszteljük is egymás különbözőségeit. A legalapvetőbb különbség nyilvánvalóan az, hogy mi másképpen nézünk a Názáreti Jézus személyére és életművére. Ti jól tudjátok, hogy a keresztények azt köszönik Jézusnak, hogy Isten titkának mélységeibe vezette be, és — ha őt Uruknak és megváltójuknak ismerik el és vallják — részesíti őket az Isten gyermekeinek kijáró örökségben. Ezek a fő különbözőségeink. Ezeket kell alázattal, tisztelettel és kölcsönös türelmességgel elfogadnunk. Titok lappang itt, de biztos vagyok benne, hogy Isten fellebbenti majd róla a fátylat. Mi, keresztények és muzulmánok, sokszor éltünk meg nem értésben. Nemegyszer — a múltban — szembefordultunk egymással és vitákban, háborúkban tékozoltuk erőinket. Hiszem, hogy Isten ma arra szólít fel bennünket, hogy vessük el ezeket a berögzöttségeket. Van, amiért tisztelhetjük egymást. Buzdítsuk is egymást jótettekre, Isten szolgálatára. Mi egyenlőképpen tudjuk, mennyire jelentősek lelki értékeink. Minket az ideológiák és hangzatos jelszavak nem elégítenek ki és nem adnak választ nekünk életbevágó kérdéseinkre. Ezt csak az Istenben gyökerező lelki és erkölcsi értékektől várjuk. Kívánom, Kedves Fiatalok, hogy legyen erőtök tevékenyen részt venni egy olyan világ építésében, amelyikben Istennek jut az első hely, hogy segíthessen 85
