Szolgálat 68. (1985)
Az egyház szava - II. János Pál pápa beszéde a marokkói fiatalokhoz
ség, pazarlás, munkanélküliség drámai bajok, mindenki sorsát érintik, de kiváltképp a fiatalokét. Egyesek elbátortalanodnak, mások a beletörődés útját választják. Vannak, akik erőszakkal vagy szélsőséges megoldásokkal akarnak mindent megváltoztatni, amikor pedig a bölcsesség arra tanít, hogy az önfegyelem és a szeretet a kívánt megújhodás eszköze. Isten nem akarja, hogy az ember ölbe tett kézzel nézze a bajokat. Rábízta a földet, hogy vesse hatalma alá, művelje meg és közös erőfeszítéssel tegye termékennyé. Fiatalok! Felelősek vagytok a jövőért! A tornyosuló akadályokon csak úgy tudtok úrrá lenni, ha bátran és teljes mértékben vállaljátok a felelősség rátok eső részét. Kezdeményezzetek! Ne várjatok mindent az idősebbektől, a már beérkezettektől. Az új világot építenetek kell; nem elég csak ábrándoznotok róla. összefogni a munkában: ez biztosítja a sikert. A munka igazi értelme a szolgálat. Megteremti a közösségvállaláshoz szükséges erőket. A közösen végzett munka tapasztalata megtisztít minket önzésünktől és segít felfedezni mások értékeit. így fokozatosan kialakul a bizalom légköre, mely naggyá tesz, kibontakoztat és biztosítja azt, hogy „többek legyünk“. Ne hanyagoljátok el, kedves fiatalok, az idősebbekkel való együttműködést, kiváltképpen szüléitekkel, tanáraitokkal, a társadalom és az állam vezetőivel. A fiatalok ne szigetelőd- jenek el. Szükségük van az idősebbekre, az idősebbeknek pedig a fiatalokra. A közös munkában azonban az ember — a férfi vagy a nő — személyiségének nem szabad áldozatul esnie. Mindenegyes személy egyetlen az Isten színe előtt és a fejlődés előmozdításában helyettesíthetetlen. Mindenkit a maga valóságában kell elfogadni, következésképpen a maga valóságában kell tisztelni is. Senkinek sem szabad kihasználnia embertársát. Senkinek sem szabad mást kizsákmányolni, hiszen az emberségben mindenki egyenrangú. Senkinek sem szabad megvetnie testvérét. Ezek a feltételek biztosítják az emberibb, igazságosabb és testvéribb jövőt, melyben — méltóságát és szabadságát megőrizve — mindenki megtalálhatja a helyét. Ilyen legyen a XXI. század világa! Olyan lesz, amilyenné ti alakítjátok: a ti kezetekbe van letéve. 7. A világ sorsa a föld valamennyi országának fiatalságától függ. Világunk megosztott, sőt szétforgácsolódott világ. Milyen sok benne a harc és a súlyos igazságtalanság! Északot és Délt nem kapcsolja össze igazi, kölcsönös segítő akarat. Még Dél nemzetei közt sincsen igazi összefogás. Vannak földünkön lenézett népfajok és kultúrák. Miért mindez? Azért, mert az emberek nem fogadják el egymást a maguk különbözőségében. De nem is ismerik eléggé egymást. Elfordulnak attól, aki más civilizációhoz tartozik. Nem akarnak egymáson segíteni. Igen, Isten rendelése szerint az emberi méltóságban mindenki egyenlő, bár különbözünk adottságainkban, tehetségeinkben. Az emberiség egy nagy egység, benne minden résznek megvan a maga szerepe. El kell tehát ismerni az 83 r
