Szolgálat 68. (1985)
Tanulmányok - Teleki Béla: Fénycsóva a „Déli-Föld“ egén
sült Államokban. Mindenütt ünnepelték Dr. Mannixban Írország nagy szülöttjét és Ausztrália fénylő csillagát. Szülőföldje felé hajózva, angol hadihajók szállták meg az utasszállítót, és az érseket Nagy-Britanniába deportálták. Az esetről így nyilatkozik maga Dr. Mannix: „A brit haditengerészet nem ért el mégegy olyan nagy eredményt — a jutlandi ütközet óta — amit összehasonlíthatna a melbourne-i érsek elfogatásával, miközben a karhatalom egyetlen matrózt sem veszített.“ Dr. Spence történész pedig így számol be az „elrablás“ következményéről: „Ezzel azután azt érték el az angolok, hogy Dr. Mannix lett a legnevesebb demokrata főpap és az egész világ legnagyobb demokratája.“ Leírhatatlan az az ujjongó fogadtatás, amiben a hazatérő érseket Ausztrália részesítette. A bonyodalmak ellenére a katolikus iskolák számban és minőségben is állandóan gyarapodtak. 1833-ban pl. még csak 10 katolikus iskola működik a kontinensen, 1858-ban már 200, míg 1911-ben már 306 katolikus iskola hinti áldásait csak a Sydney-i érsekség területén! A kultúrmunkát főleg az iskola- testvérek (Christian Brothers) és az iskolanővérek végezték. 3. Ti vagytok a nép vezetői! Amikor XXIII. János pápa megkezdte a Zsinat előkészítését (1959), Mannix érseket különösen az Egyház és az állam viszonya érdekelte valamint a laikusok szerepe az Egyházban. Az iskolaügy mellett ezek határozták meg életét. Megdöbbent, amikor látta, hogy a II. Vatikáni Zsinat első ülésszakán (1962—63) nem született semmilyen határozat ezekben a pontokban. Persze a laikusok apostolkodása nem Mannix érsek találmánya. Együtt született Ausztráliával. A katolikus egyház létrejötténél elsősorban a laikusok „bábáskodtak“, de bölcsőjét is a hívek összefogása ringatta. A bonyodalmakról már szóltunk. A katolikusok szabadságának élharcosa, 1837-től a Chronicle c. újság. 1850-től a Freeman’s Journal katolikus lap kifejti a laikusok szabad vélemény-nyilvánítási jogát és hirdeti, milyen szükséges a laikusok munkája az egyházban. Szerintük „az egyházi vezetőség csakis egészségesen kooperatív“ lehet. A klérus és a laikusok együttműködésének alapja pedig az egyenjogúság. Még tovább lépnek, és beadványt nyújtanak be Polding érseknek azzal a kéréssel, létesítsen egy laikus testületet, amely az érsekkel karöltve intézné az egyházmegye ügyeit. Ezt az elgondolást a papság nagyrésze is támogatta a campbelltowni konferencián (1858). Mannix érsek teljesen beleillett ebbe a képbe. Értékelte a laikusok öntudatosságát. S világos volt előtte, hogy a laikusok öntudatosításának elsőrangú eszköze a sajtó. 1917-ben lelket önt az Australia c. folyóiratba. Vezércikkeit is ő írta. Ez az újság gyűjtötte maga köré a fiatal katolikus intellektüeleket: írókat, művészeket... Szellemében szigorúan keresztény és ausztráliai. Síkra- szállt a demokratikus szociális reformok mellett is. Melbourne érsekének szellemét jól mutatja be egy esemény. A Katolikus Munkás c. havilap indításakor (1936), a főszerkesztő engedélyért fordult Dr. 77 r
