Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Teleki Béla: Fénycsóva a „Déli-Föld“ egén

Mannixhez. A válasz: „Erre joguk van, tehát nincs szükségük engedélyemre!" — „Nem jelölne ki mégis egy papot, mint teológiai ellenőrt?" — kérdezte a lai­kus. „Nem, nem, semmiképpen! Ha tanácsot igényelnek - mondotta az érsek — ott van a Kempion Szövetség lelkésze. Nem akarom, hogy pap ellenőrizze az önök munkáját!" — „Jó, de mi tapasztalatlanok vagyunk. Tévedéseinkkel nem szeretnénk ártani Egyházunknak!“ erősködött a szerkesztő. A 72-éves ér­sek utolsó szava: „Bizonnyal hallotta már a mondást, hogy csak a semmittevők nem követnek el hibát.“ Ez az újság áldás, összetartó kapocs lett és a keresztény közvélemény építőjévé vált. Mannix érsekre mindig és mindenben számíthattak a szerkesz­tők és írók. A laikus szervezetek létrehozásánál a következő meggondolás vezette Mel­bourne érsekét: „A középkor világában az egyház- és államvezetés elve monar­chikus. Ebben a rendszerben sorsdöntő a pápa és az uralkodó valamint a bí­borosok, érsekek és a hercegek kapcsolata. Az amerikai és a francia forrada­lom a demokratikus elvet állította a monarchikus helyébe. Most már nem az uralkodó a kulcsfigura, hanem az uralkodó párt." A párt tevékenységét viszont szabályozzák a szövetségek, szervezetek, egyetemek és tájékoztatási eszközök. A Családi Társulat, már a 19. században maga köré gyűjti Ausztrália katoli­kus férfiait, a nőket pedig fölkarolja a Szent Szív Társulat és az Élő Rózsa- füzér Társulat. Sajnos a Munkáspárt elve: „Ne vitatkozzunk, inkább hallgas­sunk!“, nagyon megbénította ezen laikus közösségek életét. Ezt az érát nevezi Mannix érsek „a katolikusok szolgalelkűsége" idejének (1911). Az érsek elképzelését a laikus mozgalmakról saját szavai tükrözik (1934): „Érthető kiáltványt intézett a világhoz Őszentsége, a pápa (XI. Pius). Nem a püspököknek és papoknak címezte, hanem a laikusoknak... Ti vagytok a nép vezetői! Boldogan köszöntőm minden elképzelésieket, amellyel javítani igye­keztek a helyzeten. Biztosítalak titeket afelől; megteszek minden tőlem tel­hetőt, hogy terveitek megvalósulhassanak.“ Ennek jegyében virágoztatja fel a laikus mozgalmakat. Megerősíti a New­man Társulatot (1910-ben létesült), amely a katolikus egyetemistákat gyűjtötte zászlaja alá. Az Ausztráliai Püspöki Zsinat óta (1925) a főpásztorok — a Lyoni Zsinaton (1274) létrejött és Ausztráliában már 1921-től működő — Szent Név Társulattal igyekeznek lendíteni a vallási életen. Ez a közösség a férfiak buzgó- ságát fokozza Jézus szent nevének tiszteletével. Tagjai gyakran járulnak a szentségekhez és erősítik plébániájuk egységét. A katolikus rádió beindítása (1928) is segítette a laikus mozgalmat. A Mannix támogatásával létesült Kempion Szövetség (1931) Chesterton szellemében gazdagította a katolikus értelmiségieket. Az érsek követelésére létesíti az ausztráliai püspöki kar a Katolikus Akció Országos Titkárságát (1937), majd az Ausztráliai Katolikus Akció Mozgalmát (1945) stb. , Sajnos XI. Piust és Mannix érseket nem értette meg kora. A Pápa követelte, hogy „munkások legyenek a munkások apostolai!" (Quadragesimo Anno, 1931). 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom