Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - R.: Afrika fiatal egyháza

koruk és anyaországuk életszemléletét. Sajnos, a XIX. századi európaiak számára az afrikai „szegény, babonás fekete“, „alacsonyabb rendű“ ember volt. Luthernek a Teremtés Könyvéhez írt magyarázata: „Isten sajátságos átka hárult a feketékre, Kámra, Noé fiára, a fekete faj atyjára“, mélyen bevésődött a protestáns és katolikus felfogásba. A misszióspüspökök egyik csoportja beadvánnyal fordul az I. Vatikáni Zsinat atyáihoz az afrikaiak „érdekében“, akik „alacsonyabb fajtájúak, gyerekesek, primitívek, vadak, animisták és fetisimá- dók...“ Egy idegen világba érkeztek a hithirdetők, s a tőlük értékelt szokásokat vezették be vallási és társadalmi téren. Újonnan megtért híveik védelmére sürgették, hogy szakítsanak eddigi életmódjukkal, babonával kevert népi hagyományaikkal.

A nemzeti függetlenségért vívott harcok tűzpróbája nem egy helyen kemény áldozatot követelt a keresztényektől. Emlékeztető példa a Zaíre-ban kitört véres zavargás, amelyben félmillió ember vesztette életét, köztük igen sok misz- szionárius. A hamu alatt még ma is sok a parázs. A 70-es éveikben pl. Aquatori Guinéa tiltotta ki a misszionáriusokat és rendelte el a szeminárium bezárását. 1979 és 1982 között Burundi utasított ki több mint 100 misszionáriust! Nemrégiben Csád hozott hasonló rendeletet. Ennek ellenére állíthatjuk: Afrika kiállta a próbát, s az Egyház elérkezett negyedik korszakához. Egyik bizonyítéka éppen az, hogy a keresztségre jelentkezők száma nem csökkent: ellenkezőleg, állandóan emelkedik. Pl. Zaíre-ban 1981-ben több mint 300.000 katekument tartottak nyilván.

II. Afrika misszionárius egyháza

Az afrikai egyház negyedik korszakát jellemzően foglalta össze II. János Pál pápa 1985. aug. 21-i nyilvános audienciáján: „Az Egyház Afrikában missziós és misszionárius egyház“. Szüksége van még külföldről jövő hithirdetők közreműködésére. Ugyanakkor azonban szervezetileg is érett arra, hogy maga vegye kezébe a földrész további evangelizálását: legyen misszionárius.

Főleg három okot emelhetünk ki, ha azt vizsgáljuk, hogy mi készítette fel Afrikát misszionáriusi küldetésének helyes betöltésére. Más szóval: milyen fő tényezők játszottak közre, hogy a függetlenség nemcsak hogy nem söpörte el az afrikai zsenge katolikus közösségeket, hanem fokozta lendületüket.

1. A nyugati egyházban XI. Pius alatt tudatosult a meggyőződés, hogy a missziós palánták csak akkor lesznek életképesek, ha bennszülött papság gondozza őket. Afrikában sikerült megvalósítani ezt a föltételt. Az újkor első bennszülött püspökét 1926-ban szentelték. A hatvanas években a szabadságát visszanyerő afrikai országok mindegyikében van már egy-két bennszülött püspök! Ma pedig az Afrikában működő főpásztoroknak csak kb. 20 százaléka nem bennszülött: több mint 300 afrikai részesült már a püspöki rend kegyelmében. Egyes országok, illetve vidékek püspökkari konferenciáinak minden tagja bennszülött. — Szavuk és súlyuk egyre jobban érezhető a római püspöki szinódusokon is.

63