Szolgálat 68. (1985)
Tanulmányok - R.: Afrika fiatal egyháza
Növekedést mutat az afrikai papok és szeminaristák száma is. 1973-ban 4993 világi pap működött Afrikában; 1983-ban 6813-an voltak. 36 százalékos gyarapodás! Sajnos ez alatt a 10 év alatt csaknem 3000-el csökkent a szerzetesek száma. Részben az Európában tapasztalható hivatás-krízis vetületét tükrözi ez a zsugorodás. A szerzetesek ugyanis nagy többségben nem afrikaiak, hanem misszionáriusok. A Rendek elsősorban a világi papok sorait képezték ki, s még ma is jórészt az anyaországokból kapják az utánpótlást. Egyes kormányok komoly akadályokat gördítenek külföldi misszionáriusok beutazása elé. Végül pedig nem maradt hatás nélkül bizonyos szélsőséges nacionalista csoportok nyomása. Egyoldalúan hirdették, hogy az afrikai egyház nagykorúságának biztosítására mindenféle kapcsolatot meg kell szakítani a misszionáriusokkal. — A püspöki karok mindig ellenálltak az ilyen túlzásoknak. Ma is kérik, hogy jöjjenek misszionáriusok, hiszen bennszülött erőkkel képtelenek megbirkózni az égető feladatokkal: a katekumenek megfelelő előkészítésével, a már megszervezett egyházközségek vezetésével. Szorgalmazzák azonban, hogy a misszionáriusok segítő társként, ne pedig vezetőként működjenek. Még az alacsonyabb szinteken is legyen a vezetés az afrikaiak kezében. örvendetes emelkedést mutat a szeminaristák száma. 1983. szeptemberében 6.215 fiatalember készült világi papnak; és 1280 szerzetes novícius, illetve teológus volt. Négy teológiai fakultás működik: francia nyelvűek Kinshasa (Zaire) és Abidjan (Elefántcsontpart); angol nyelvűek: Port Harcourt (Nigéria) és Nairobi (Kenya). A misszionárius felelősség mindenekelőtt a még nem keresztény afrikaiak felé nyilvánul meg. Főleg az ún. természeti vallások és animisták érdeklődnek az evangélium után. Az északi, mohamedán sávtól eltekintve, legtöbb afrikai ország lakóinak többségét még ők teszik ki. — Az igazi misszionárius lelkűiét azonban nem ismer országhatárokat. A nigériai püspökök 1977-ben megalapították a „Szent Pál Misszióstársaságot“. Célja: más országokba készülő misz- szionáriusok kiképzése. Az első három ebben az évben indul útra. Céljuk az Egyesült Államok, a Baltimore egyházmegyében élő feketék lelki gondozása! A szegény asszony két fillérjét teszik be az Egyház perselyébe! 2. A papok és püspökök képtelenek helyesen betölteni hitoktató és közösségszolgáló szerepüket elkötelezett világi munkatársak nélkül. Ezért mondotta XII. Plus már 1957-ben, a Világi Apostolok 2. Világkongresszusán, hogy Afrikában többet ér egy misszionárius, akit hat katekéta kísér, mint hét misszionárius. A római statisztikában nyilvántartott 240.000 katekétából 160.000 Afrikában dolgozik. Döntő jelentőségük volt sok egyházközség megalapításában és fennmaradásában. Legendába illő pl. Burkina Faso (régi nevén: Felső-Volta) egyik első keresztényének és katekétájának, Alfred Dibannak rendkívüli egyénisége és szerepe az ország katolikussá válásában. Az 1875 körül született fiatalembert rabszolgakereskedők hurcolják el a Szaharáig. Borzalmas megpróbáltatásokon megy ke64