Szolgálat 68. (1985)
Tanulmányok - R.: Afrika fiatal egyháza
szellemnek kellett érvényesülnie — mondják. Latin volt a liturgia nyelve, a római kánonok irányították a szertartásokat, az egyház egész életét. A pún nyelv talán csak a katekézisnél jutott szerephez. A berber és kabil őslakosságnak „rómaivá“ kellett válnia, ha keresztény akart lenni. így az evangélium nem vert gyökeret a nép kultúrájában. Megszűnt a Római Birodalom, talaj nélkül maradt az immár államvallássá, „rómaivá“ vált kereszténység. Kivételt képezett az etiópjai egyház. Hithirdetői elsősorban Egyiptomból és Szíriából jöttek. Hamarosan saját rítust alakítottak ki, s a teológiában is a maguk útját követték. A századok folyamán sikeresen ellenálltak az iszlám előretörésének. Ma az ország 55 százaléka kopt (monofizita) keresztény és 35 százaléka a mohamedán. A katolikusok száma kb. 200.000, akik több rítust követnek. Nem egy afrikai teológus komolyan kutatja az első századok afrikai keresztény közösségének életét. Indításokat 'keres a jelen inkulturációs problémák helyes megoldásához. Kérészéletűnek bizonyultak a XVI. és XVII. századi hithirdetési próbálkozások. A portugáloknak sikerült Közép-Afrika nyugati és keleti partsávjain megvetni a lábukat. Anyagi érdekek vezették térfoglalásukat: biztosítani az Indiába vezető tengeri utat, kiaknázni az afrikai bányákat és kiépíteni a rabszolgakereskedést. Ennek ellenére a missziós munka is ért el eredményeket. X. Leó pápa 1518-ban kinevezi az első afrikai püspököt, Don Enriquet, Nzinga Nkumu kongói király fiát. 1535-ben pedig Kongó területén felállítják az első püspökséget. A XVII.—XVIII. században egyházellenes szellem uralkodik a portugál közéletben. 1834-ben a liberális kormány rendeletileg megszűnteti a szerzetesrendeket. A csaknem kizárólagosan szerzetes misszionáriusoknak el kell hagyniuk Afrikát; a még gyenge vetés kipusztul. A tulajdonképpeni missziós munka a XIX. század második felében indul meg. Európa „felfedezi“ és kolonizálja Afrikát: a portugálok, spanyolok és hollandok mellett angol, francia, német és belga gyarmatok létesülnek. Védelmük alatt lehetőség nyílik a hithirdetésre. Missziós lelkesedés járja át Európát, új szerzetes közösségek alakulnak (Fehér Atyák, Verbiták, Scheutisták-----) az e vangélium terjesztésére. Hősies odaadással viszik Krisztus örömhírét a legel- hagyatottabb falvakba, kunyhókba. Benszülött katekéták segítségével leküzdik a nyelvi nehézségeket, megsokszorozzák erejüket. Kórházaikban, beteggondo- zóikban ezrek találnak enyhülést testi-lelki bajaikra. Iskoláikban készülnek fel a jövendő nemzedékek vezetői. A missziók virágzanak. A nemzeti függetlenség lángja azonban gyakran fel-fel lobbant a hamu alól. A II. világháború után futótűzként terjed a jelszó: Afrika az afrikaiaké. Mi lesz a missziókkal, a keresztény közösségekkel? Túlélik ezt az újabb válságot? A misszionáriusok, bármily önfeláldozó munkát végeztek is, mégiscsak idegenek voltak. Minden megkülönböztetést kiküszöbölő hitet hirdettek: ne legyen különbség a görög és zsidó, férfi és nő között! De mégiscsak magukkal hozták 62
