Szolgálat 68. (1985)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Az európai egyház
TANULMÁNYOK Alszeghy Zoltán AZ EURÓPAI EGYHÁZ Vitatható kérdés, hogy Eurázia mekkora részét nevezzük Európának. Itt a 12 államból összetett „Európai Közösség“-et vesszük szemügyre. Ez némileg önkényes elhatárolás, mert hiszen senki se vonja kétségbe, hogy pl. Svájc, ami nem tartozik az Európai Közösséghez, Európa kellős közepén fekszik, és az sem kétes, hogy Görögország, ami a Közösséghez tartozik, nagyon kevéssé hasonlít Angliához. Mégis, ez a tucatnyi ország alkot valami egységet, azért némileg csökkenti az eltorzító általánosítások veszélyét, ha csak róluk beszélünk. Egy elterjedt elmélet azt állítja, hogy az emberek nem azért különböznek egymástól, mert másfajta lelkűk van, hanem azért, mert lelkűk különféle testet éltet. Hasonló módon foghatjuk föl az Egyház egyes részeinek különbözőségét is. „Mindegyikünket egyazon Lélek itatott át“ (1Kor. 12,13); „egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség“ (Ef 4,5). De mivel az egyes részegyházak különböző társadalmakban élnek, és mivel a kegyelem alkalmazkodik a természet igényeihez, az egyes helyi egyházak különböző jelleget kapnak az egy Lélektől, a különféle társadalmak történeti helyzete szerint. A kegyelmi élet és a társadalmi helyzet között fennálló viszony persze mindig dialektikus. A keresztény hit az egyes kultúrák bizonyos oldalait elfogadja és felhasználja, mintegy megtestesül bennük, de egyben kritikusan szembeszáll azokkal a pontokkal, melyek nem egyeznek az evangélium követelményeivel. Változó világrész Európa századunkban egész sereg gyors és mélyreható változáson ment át. Már az első világháború elsöpört számos sziklaszilárdnak tartott politikai, gazdasági, kulturális tényezőt. A második világháború a győztesek és a vesztesek földjén egyaránt valóságos romhalmazt hagyott maga után. A háború befejezése után következő két évtized az újjáépítés korszaka volt. A szükség nem remélt erőket varázsolt elő a társadalomból. Nyugat-Európa olyan jólétre jutott, amire nem volt példa múltjában. Az életszínvonal, a társadalom szervezete, a kultúra szintje kielégítő módon emelkedett, és a közvélemény a jövőt illetőleg határozottan derűlátó volt. 1968 májusának diáktüntetései meglepték az embereket, mert egyszerre csak kiderült, hogy az ifjúság egyáltalán nincs megelégedve a rózsásnak látszó helyzettel. Azóta a kiábrándulás egyre terjedt, 5
