Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Az európai egyház

Európa tudatára ébredt annak, hogy történelmének gyökeres fordulópontjához jutott.

Ez a válságtudat sajátságosán nem a társadalom berendezésének krízisén alapszik. Az Európai Közösség az utolsó tíz esztendőben évente kétszer közzéteszi a közvélemény-kutatás eredményeit. Ezek szerint az európai népesség egy része (19—21 %) „igen kielégítőnek“ érzi a társadalom helyzetét. A többség (50—60 %) „meglehetősen kielégítőnek“ ítéli; 16% azt mondja, hogy „nem nagyon jó“; és csak 4—6% van azon a véleményen hogy a helyzet „teljesen elégtelen“. Mindössze 5—8 % követel gyökeres változásokat, a többség szerint folytatni kell a reformokat (64—79 %). Egy csoport (16—27 %) azt tartja a legfontosabbnak, hogy a társadalom a „felforgató“ törekvésekkel szemben védje az elért vívmányokat. 1984-ben 29 % azt remélte, hogy a helyzet 1985-ben még jobb lesz, 35 % úgy ítélt, hogy nem fog változni, 30% a helyzet rosszabbodását várta. A pesszimizmus leginkább Belgiumban, Írországban és az utolsó hónapokban Franciaországban mutatkozott, a mérleg egyensúlyban volt Luxemburgban, Hollandiában és Nagy-Britanniában, míg Dániában, Olaszországban és Görögországban, érthetetlen módon, az optimizmus volt túlsúlyban.

A válságtudat tehát nem mint társadalomkritika, hanem inkább mint az élet értelmével és értékével szemben való tanácstalanság uralkodik. Az újjáépítés idején felmerült programok nagyjában megvalósultak, az utolsó húsz esztendő nem termelt ki új pozitív, gyakorlati és általánosan elismert célképzetet. Mint a jövőre való vonatkozás, a múlttal való viszony is megváltozott: a háború után született nemzedék számára a múlt sötét és kezdetleges létformát jelent, melyből a fejlődés kivezette az emberiséget. Ezért számára nincs értelme a múlthoz való visszatérésnek vagy hűségnek. Válságba jutott a hagyományos értékek törvénytáblája is. Az európai társadalom már a század első felében sem élt a keresztény hitből; most a polgári eszmény értéke is kétségessé vált. Maga az élet se számít értéknek. Számos házaspár felelőtlen dolognak érzi, hogy gyermekeket hozzon létre, nő az öngyilkosságok száma a fiatalok között is, és vita folyik arról, nem lenne-e jobb a szenvedő öregeket az élettől való szabadulásban segíteni. Az átlagember elveszítette bizalmát az intézményekben. Egyrészt az a benyomása, hogy ezek a múltban túl sok áldozatot követeltek meg az egyénektől, másrészt nem tudja igazolni érvényük ideológiai alapjait. Gyanakodva figyeli a közgazdaság, a közigazgatás, az iskolaügy, az egészségügyi szolgálatok stb. szervezeteit, és az a fő gondja, hogy biztosítsa személyes érdekeit ezekkel a számára idegen hatalmakkal szemben.

Az új európai kultúra középpontjában az egyes személy áll. A legfontosabb érték az élmény, mely megfelel a személy spontán hajlamainak, és amin át gazdagítja ill. kiépíti személyiségét. Annak a tárgynak vagy eseménynek van legnagyobb becsülete, ami intenzív élményt biztosít (pl. a nemj élet, az utazás, az izgalmas látványosság stb.). A szenvedés, különösen a testi fájdalom, olyan rossznak számít, ami semmiképpen sem igazolható. Ez természetesen távolról

6