Szolgálat 67. (1985)

Eszmék és események - Levelesládánkból

gazdagon aktív, cselekvő élet épül. Éppen J. az, aki sok esetben elém lép gondolataimban: beszélgettem vele dolgaimról, amikor ott jártam, de soha nem éreztem egy féloldalas: csak szűzi életére büszke lélek jelenlétét, hanem egy tapasztalt, bölcs anyai lélek hallgatott meg.

Tehát a szűzi élet csak azáltal válik értékké, ha az anyai lelket tudja hordozni lelki ajándékként.

Talán azért rettegek így a „csak szüzektől“, mert öt tanítónő nagynéném volt abszolút szűz. Három római katolikus (apám húgai) és két református (anyám testvérei). Valamilyen módon még a legszorgalmasabb, legokosabb is, nagy esze mellett különc lett. Nem volt egyensúly életükben még a harmadrendi tagság által sem. Mind intenzív hitéletet folytattak, bölcseíkedtek, de azt a harmonikus anyai szellemet, amit J. nővérben tapasztaltam az embertársak felé való aktív szolgálatban, hiába keresném bennük.

Magamról csak annyit, hogy bár anya soha sem voltam, jóllehet ez ellen soha semmit nem tettem, mégis talán azért vannak körülöttem fiatalok, mert az anyaságot lelki síkon is ki lehet alakítani és akkor magasabb rendű, és tisztább, mint a testi, mert több ember felé alkalmazható sugárzás, míg a testi anya leszűkülhet csak a saját véreire.

Talán, hogy tovább menjek, ez a bizonyos lelki anyaság nem is nem szerinti, apai vagy anyai érzés, hanem maga az isteni általános és személyes szeretet. A legnagyobb és legmelegebb, embertestvéreket melengető szeretetnek nincs neme, valami isteni, amit csak hasonlatokkal tudunk kifejezni.

— Aggódva vártam az adventét. Gyerek koromtól szerettem. A rorátékra akkor még valódi mécsesekkel mentünk, tapogatózva a sötét éjszakában, saját meglebbenő árnyékunktól riadozva. Valódi volt a sűrű köd, a tömött homály. Lámpáink fénye egy kicsi helyen körülkerített védelmével, de a kutyaugatás hűsége kiéhezett farkasok közelségével rettegtetett. Jó volt, ha a sík úton csúszkálhattunk, vagy a nagy hópelyhek szállingózása elterelte figyelmünket a valós vagy félt veszélyektől. A templomban csak az örökmécs pillogott, de a két cserépkályha pattogó tüzével csalogatóan várt. Harangok, csengettyűk szava adta hírül, hogy elküldte Isten Gábor angyalt egy Szűz- höz Galilea városába. . . Minden olyan csodálatosan szép volt, megragadta a képzeletet, megindította a szívet. Sok fiúgyermek volt mindig jelen, mert a pap ezekből válogatta ki a házszentelő kíséretét.

A térdem fájása és a november végén lesuppant nagy hó nem sok reménnyel kecsegtetett, hogy a mindig oly nagy szeretettel várt rorátékon ismét részt vehetek. Minden napot egyenként alkudoztam ki az Úrtól. Ködből, homályból most sincs hiány. Kocsim reflektora rendszerint csak térdig világítja meg a gyalogosokat, akik szintén a harangszó irányába igyekeznek. A templom ki van világítva, de a mise a tágas sekrestyében van, ahol központi fűtés teszi kellemessé a levegőt. Kisebb, nagyobb gyermekek érkeznek. Hajuk még borzas, álmos szemecskéjükkel hunyorognak a hirtelen támadt fényben. A legkülönbözőbb helyeken húzódnak meg, hogy a felnőtteknek hely jusson. Egymásután csendülnek fel a szebbnél-szebb adventi énekek. A rímbeszedett olvasmányok körülírják az országot, ahol az oroszlán együtt legel az ökörrel ... és csókot vált az igazság és a béke . . . Néhány perces elmélkedés az Úr Jézus emberi jóságáról elrettentő példának saját önzésünk, irigységünk ellen. Azután . . . felajánljuk magunkat jóságos Atyánknak. Majd ... jön az Úr, a Végtelen s könyörül az emberen. A végén egy egészen ősi, Moldvában fennmaradt dallamra közösen énekeljük az Úrangyalát. Nem hiába mondják, hogy kétszeresen imádkozik, aki szépen énekel. Ez a dallam úgy aláfesti, közel hozza, hogy szinte szemünk előtt játszódik le az esemény: ... az Ige testté lesz . . . s várjuk születését. Lassan elhalkul az ének, érzelmileg ráhangolódva az úrjövetre, megerősödött jó szándékkal indul ki-ki a virradó feladatai elé.

— Gyermeket várva hét szép adventom volt, amikor magam is átéltem a Szúzanya Jézus-várását. Most a Stabat Materrel való osztozásra került á sor, még akkor is ha karácsony van.

85