Szolgálat 67. (1985)

Eszmék és események - Nemzetközi találkozó a helyi egyházról (B. A.)

életforma (családi, társadalmi) megvalósítását. A helyi közösségekre tehát nagyobb felelősség hárul. A pap és a laikus hivők viszonya sokkal testvéribb kell, hogy legyen mint a már felerősödött (s talán sokszor el is kényelmesedé«) „régi egyházaknál“.

Azonban az ún. új egyházak képe sem egységes. Míg a dél-amerikaiak társadalmi felelősségük tudatában szociális problémákkal küzdenek, az afrikaiakat első helyen az evangélium inkulturálódása foglalkoztatja. A dél- és kelet-ázsiaiaknál mindkét kérdés érezhető, de mégis sajátos, helyzetüknek megfelelő színezettel. Jelentős különbségeket találunk az egyes kontinenseken, sőt egyes országokon belül is. A Fülöp-szigeteken végzett tanulmány pl. 5 modellt elemezett ki az ország egyházmegyéinél: 1. Az egyházmegye eddig megszokott keretekben végzi apostoli munkáját; a hangsúly a plébániákon, a szentségek kiszolgáltatásán, az egyének lelki gondozásán van. 2. Szerepet kapnak a kisközösségek, de elsősorban a liturgia elmélyítésében, az imaélet kiépítésében. 3. Van olyan egyházmegye, amelyik egy lépéssel tovább megy: kifejezetten keresi a kapcsolatot a környezettel, törődik a „nem katolikusokkal“. 4. Másutt kiemelik a katolikusok felelősségét és prófétai küldetését az egész társadalomra nézve. 5. Végül, a kisközösségek központi szerepet kapnak az egyházmegyében; vezetőiket, tagjaikat külön is képezik, hogy helyesen vethessék be magukat a társadalomban vállalt prófétai küldetésük betöltésébe.

A modellek nem alkotnak abszolút, kizárólagos kategóriákat. Irányokat, fejlődési fokokat tükröznek.

Jelentős különbségeket találunk egyes afrikai egyházmegyéknél a kereszt- ségi előkészületre vonatkozólag. Mindenütt komolyan végzik. De van olyan egyházmegye, amelyik 4 éves felkészülést kíván a felnőtt jelentkezőktől. A hitvizsgán meg is lehet bukni! Tovább kell várni, jobban fel kell készülni. Kidomborítják, hogy az egész közösség, nemcsak a pap, jel és példa a keresztény életre. Igyekeznek összekapcsolni a hagyományos afrikai nagy-család, törzsi összetartozás élményét a helyi egyház (egyházmegye, egyházközség, kisközösség) életével. Mindenki felelős mindenkiért: az evangélium élése, hirdetése, a keresztény szeretet gyakorlása mindenki feladata! Éppen ezért a második-harmadik nemzedéknél — tizenéves korban — négy éves előkészület előzi meg a bármálás szentségének felvételét.

Meglepő volt az egyik franciaországi püspök beszámolója. Hogyan próbálja felébreszteni hívei felelősségtudatát? Kevés a pap. Ha ezek közül valaki meghal, nem küld új lelkészt a plébániára, nem is nevez ki senkit oldalagos ellátásra. Amikor a hívek megjelennek és papot kérnek tőle, sürgeti, hogy előbb maguk tegyenek meg minden tőlük telhetőt a hit ébrentartására, fejlesztésére. Pl. a katekézis, a vasárnapi igeistentisztelet, a beteglátogatás stb. terén. Csak akkor jelöl ki lelkészt, ha látja, valóban összefognak és magukra vállalják a feladatok jó részét.

73