Szolgálat 67. (1985)

Eszmék és események - Nemzetközi találkozó a helyi egyházról (B. A.)

Többször felmerült a kérdés: van-e szervezett szolgálati forma, amely rendezi, segíti a hívek részvételét a helyi közösség feladataiban?

Mind Európában (I. pl. lelkipásztori asszisztensek, lelkészi segítők — a német nyelvterületen), mind pedig az „új egyházakban“ új „szolgálatokat" találunk. Nem tagjai a hierarchiának (vagyis nem diakónusok, papok vagy püspökök), külön szentségi kegyelemben nem részesülnek. A keresztség és bérmálás kegyelmére építenek, amit megerősít a közösség imája, a püspöki megbízatás, küldetés (igen gyakran ünnepélyes formában). A Lélek sugallja őket a közösség szolgálatára.

Egyik perúi egyházmegyében a következő szolgálatokat találjuk: a közösség lelkesítői (animadores de comunidades — magyarul talán a „száraz káplán“), tk. pap nélküli plébániák, közösségek vezetői (vezetik a pap nélküli vasárnapi istentiszteletet, temetnek, esketnek...); katekéták és a hittanítók (példájukkal, szavukkal oktatják a felnőtteket, gyermekeket a hitre, hit szerinti életre); ügyintézők és szervezők (főként az anyagi kérdések elintézését vállalják magukra); próféták és bajnokok (a társadalmi igazságtalanságok kiküszöbölésében, a közösség igazságának védelmében van fontos szerepük); vigasztalók (betegeket, özvegyeket, foglyokat látogatnak); muzsikusok és énekesek (mind a liturgia, mind egyéb találkozók folyamán énekszóval, muzsikával hirdetik az örömhírt); „campesino-misszionáriusok“ (a bennszülött, nincstelen parasztok misszionáriusai): maguk is nincstelen parasztok, akik hosszabb-rövidebb kiképzést kaptak és vállalják, hogy sorstársaiknak hirdetik az evangéliumot; kettesével mennek — rendszerint egy-egy hétre — távol eső közösségekhez, semmi ellenszolgáltatást nem fogadnak el (távollétük alatt otthoni közösségük gondoskodik családjukról s végzi helyettük az esetleges gazdasági munkát...). A campesino-misszionáriusok 1978-ban kezdték munkájukat, jelenleg 70 vannak; 15 már végérvényesen elkötelezte magát, s megkapta a püspöki küldetést.

A II. Vatikáni Zsinat mindenekelőtt azt sürgeti, hogy a világiak a világban (a társadalmi életben, munkahelyükön, családjukban ...) legyenek a keresztény élet tanúi. Az új „szolgálatok" legtöbbször a helyi egyház — mondhatnánk — belső életében kapnak szerepet. Ennek vezetésére, fejlesztésére, sugárzására kapnak meghívást, ebben vállalnak felelősséget. De itt sem kizárólagosságról, hanem hangsúlyról van szó. Világossá vált az is, hogy a kezdeményezés szinte kizárólag a püspök illetve a papok kezében volt. Át kellett gondolniuk, hogy mi is a helyi egyház szerepe, feladata a evangelizálásban; főként pedig tudatosították, hogy a hívek egész közössége, és nem csak a hierarchia alkotja a helyi egyházat. Nem egy püspök és pap örülne, ha hívei bekapcsolódnának az egyház életébe. De nem képesek magukévá tenni az ilyen, felnőtt, testvéri (nem pedig minden szempontból fölé-alá rendelt) viszonyhoz szükséges magatartást. Hume kardinális „A jövő helyi egyháza" c. előadása a kérdés megoldását a bencés közösségekben uralkodó szellem, az apát és a rendtagok

74