Szolgálat 67. (1985)
Tanulmányok - Walter Kasper: Papi lét és küldetés
TANULMÁNYOK Walter Kasper PAPI LÉT ÉS KÜLDETÉS A jelenlegi helyzet Témánk prizmaként bontja sugaraira azt a problémaköteget, amellyel az utóbbi két évtizedben küzdöttünk. Gondoljunk csak a hihetetlen kulturális és társadalmi változásra, amely alapvetően meghatározta a pap helyzetét. Vagy az újabb bibliára alapozott és dogma történeti megfontolásokra, amelyek kezdetben egyeseknél megrendítették az áthagyományozott dogmatika papképét, jóllehet lényegében véve mégiscsak gazdagodást eredményeztek. Emlékezzünk a Zsinat megújult tanítására az Egyház lényegéről és küldetéséről a mai világban, valamint az összes megkereszteltek általános papságáról. Ezt a megújulást átmenetileg egyesek az Egyház demokratizálódásaként értették félre. Hosz- szútávon azonban a laikusok felelősség-vállalásához vezetett az apostoli szolgálatokban és jelentősen megváltoztatta a lelkipásztorkodási formát és viselkedést. Gondoljunk a krisztológia újabb vitáira. Az „alulról“ vagy „felülről“ kiinduló krisztológia ugyanis mélyen érinti az Egyház és a papi szolgálat értelmezését. S végül, az Isten-kérdés problémája legalább 15 év óta a teológiai viták alaphangját alkotja. Az elmúlt két évtizedben mindezeket az áramlásokat válságos fejlődés kísérte. Emlékezzünk paptestvéreinkre, akik elhagyták a papi szolgálatot. Szoron- gattatásunkat azonban mi sem jellemzi jobban, mint a papságra jelentkezők száma: az utóbbi időkig vészjóslóan csökkent. Mindenki tudja, milyen megoldhatatlannak tűnő problémák származnak ebből a folyamatból. De milyen lesz egyházközségeink jövője? Természetesen lehetetlen kimerítően tárgyalni egyetlen előadás keretében a probléma minden kérdését. Csak szerény teológiai hozzászólást szeretnénk kifejteni. Elsősorban alapvető kérdéseket akarunk felvetni. Mi is tulajdonképpen a papi szolgálat? Miért van szükségünk papokra? Mi hordozza és tartja fönn papi szolgálatunkat? Ilyen kérdésekkel a teológus elejét veszi a felületes megoldásoknak. Pl., hogy pusztán szervezeti rendelkezések elegendők. Közösségeink életéhez sokkal többre van szükség, mint — az egyébként nélkülözhetetlen — tevékenykedésre. Csak akkor létezhetnek, ha újból átgondoljuk emberi és keresztény életünk gyökereit és forrásait. Ismét fel kell vetnünk a papi szolgálat teológiai „ügyét“, kérdését. Egyébként nem a papi szolgálat mibenlétével, hanem csak szervezeti kérdéseivel — ki, hogyan és mikor csináljon valamit! — törődünk. Pedig az igazi megújulás megköveteli, hogy visszatérjünk a forráshoz, Jézus Krisztus evangéliumához! 5
