Szolgálat 67. (1985)

Tanulmányok - Walter Kasper: Papi lét és küldetés

Kiindulópontnak a korintusiakhoz írt első levél negyedik fejezetének első mondatát veszem: „Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait.“ Alig fogalmazhatjuk meg szabatosabban a papi létet és küldetést. Éppen ezért szeretném közelebbről megvilágítani Pál apostolnak ezt a kifejezését három lépésben.

I. A PAP ISTEN EMBERE

Józanul szemléljük a helyzetet

Helyesen akarjuk megérteni, hogy a pap Isten titkainak gondnoka? Akkor kendőzés és szépítés nélkül vegyük szemügyre helyzetét. Korunk legsúlyosabb tételeihez tartozik a hír, hogy az Isten meghalt. Ez nem zárja ki, hogy korunk embere szíve rejtett csücskében mégis őriz egy Isten-képet s néha feléje is fordul, s azt sem, hogy teljesítményre és fogyasztásra berendezett társadalmunk értelemhiányát főleg a fiatalok érzik, s a meditáció, értelem, valamint transzcendencia-megtapasztalás új formái után kutatnak. Főként pedig nem jelenti azt, hogy ne lenne szép számú komolyan vallásos személy, aki életét a hit szerint alakítja. A köztudatot és a közvéleményben érvényes, elismert mércéket azonban egyre kevésbé hatja át a vallásosság meglevő formája. Mert a kifejezés: Isten meghalt, nem azt jelenti, hogy ő egyáltalában nem létezik. Csak élet nem árad ki belőle; a legtöbb ember Isten halálát eddigi gondolkodás- és cselekvésformáitól való megszabadulásként éli meg. Ilyen értelemben: a tömegek hitetlensége „az idők jele“.

Első helyen ez a helyzet teszi oly nehézzé ma a papi szolgálatot. Kilép hűséges híveinek a köréből? Ritkított levegőjű térbe kerül, ahol hamarosan légzési zavarai támadnak. Ezért érzi magát sok pap úgy, mintha ellenkező irányba rohanó vonat zárólámpája lenne. Az a benyomása, hogy a ma születő világban nincs helye, annak nincs reá szüksége. Következményei? Beletörődés, kishitűség, erőszakos visszaütés. A felvilágosodással megkezdődött folyamat döntően kihat a nagy tömegre. S egyelőre nincs kilátás mélyreható irány- változásra. Evvel a helyzettel bátran szembe kell nézni. Panasz és vád nem segítenek. Mégkevésbé a szemrehányás.

ítéljünk a keresztény hit alapján

A helyzet felismerése után, második lépésként, alkossunk ítéletet. Ennek mértéke csak a keresztény hit lehet. Hitünkből eredő meggyőződésünk: Isten az emberi élet eredete és célja. Teremtményi voltunkból következik, hogy Istent — még ha akarnánk — sem rázhatjuk le. Amíg az ember él, Isten nem lehet számára halott. Léte minden pillanatában Isten tartja őt fenn, nehogy visszasüllyedjen a semmibe. Éppen ezért, ha talán rejtett módon is, az emberek szükségszerűen érintkeznek vele, amikor kapcsolatba kerülnek létük alapjával. Főképp amikor minden álarcot levetnek és talán dacosan vagy türelmes re6