Szolgálat 67. (1985)
Tanulmányok - Lukács László: A szolgálat lelkisége
áldozza életét, s azt kéri tanítványaitól, hogy legyenek készek önmaguk odaadására. Ebben rejlik a keresztény „proegzisztencia igazi értelme". Ezt az életformát Krisztustól tanulhatjuk meg és benne valósíthatjuk meg. Egyáltalán nem idegen azonban az embertől: életünk benne teljesedhet ki igazán. 2. A krisztusi küldetés: szolgálat A krisztocentrikus életre vállalkozó emberek gyülekezete az Egyház: benne él tovább a feltámadt Krisztus. Az Egyház tagjai hitben, reményben és szere- tetben hordozzák az értük adott Krisztus jelenlétét, s kölcsönös testvéri szere- tetükben, de az egész világra kinyíló szolgálatukban, tehát a hétköznapok világában is megélik Krisztus szolgáló szereíetét. Ennek a szolgálatnak a lelkületét Jézus mintegy örökségül hagyja apostolaira. Heinz Schürmann biblikus elemzésében kimutatja, hogy a Krisztus követésére meghívottak, Krisztus küldetésében járók elnevezése, jogi elkülönítése lassan alakul ki, de sajátos lelkiségük őseredeti képekben kristálytisztán rajzolódik elénk. A három leggyakrabban használt kép: doulos, diakonos, oiko- nomos. Ezek mindegyike nemcsak Pál gondolatvilágának, apostoli küldetéstudatának képezi alapját; eredetük vissza megy magára Jézusra. Pál a felszabadulást Krisztusban összeköti a rabszolga képével. Krisztus felszabadította a bűn rabságából, de lekötelező, hatalmas szeretetével „magához ragadta“, „rabszolgájává tette" őt (1 Kor 7,22). Jézus maga is szívesen hasonlítja tanítványaival való kapcsolatát az Úr-szolga viszonyhoz. A legtöbbet talán a hűséges kulcsárról (oikonomos) elmondott példabeszéd árul el a krisztusi szolga lelkületéről. Ura a háznép fölé rendeli, de továbbra is rabszolga marad. Ez a „rabszolgaság" azonban egyedülálló szeretetkapcso- latot takar — a megérkező „úr" maga lesz „rabszolgájává", és kiszolgálja őt. A kulcsár feladata kettős: gondozza a háznépet, és éberen virrasztva várja urát. Urának képviselője: előtte felelősen és az ő lelkületével végzi szolgálatát. A hasonlat megrajzolja ellentétét, a hűtlen szolgát is, aki uraskodik, s mindkét szolgálatát elhanyagolva magát teszi meg önálló úrnak. A sáfár alakját felhasználják a pasztorális levelek is. Tit 1,6-9. felsorolja, milyen legyen „Isten megbízottja", a püspök. 1 Pét 5,1-4 más képet használ, amely szintén jézusi eredetű: a pásztor képét. „Mint magam is elöljáró és Krisztus szenvedésének tanúja, kérem: legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját, viseljétek gondját, ne kényszerből, hanem önként, az Isten szándéka szerint." Ugyanerre utal Szent Pál az efezusi presbitereknek (Csel 20,28): „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljárókul, hogy igazgassátok az Isten Egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett magának" (vö. még Ef 4,11). A pásztor képe az Ószövetségbe nyúlik vissza: Jahvé pásztorként őrzi népét. Jézus pedig „jó pásztorként életét 50
