Szolgálat 67. (1985)

Jézus tanúi, népének szolgái

A papi élet forrása: Isten kiválaszt, Jézus felhatalmaz és a Lélektől vezetett Egyház küld. Alapelemei tehát maradandók, időállók. A korok változásai - amelyek felett szintén a Lélek parancsol — a papi arcéi sajátos formáit kívánják meg. Teleki Béla az új Egyházi Törvénykönyvre és lelkipásztori tapasztalataira épít, amikor utal a hívek és a papok papi életre vonatkozó fontosabb problémáira. Sokan váltságba kerültek, mert túlságosan ragaszkodtak a szolgálati papság eddig megszokott formáihoz. Mintha elfelejtettek volna mélyebbre tekinteni; nem látták, hogyan maradhat valaki jó pap a változások közepette is.

Hagyományos keresztény környezetben a pap főként hivő embereket oktatott, a szentségi életet mélyítette el bennük, irányította, vezette őket. Ezek a szolgálatok sohasem hiányozhatnak a pap tevékenységéből. De — ahogy Kereszty Rókus kiemeli — a hangsúlyt ma a pap apostoli magatartására kell helyezni. Elsősorban hirdetnie kell az evangéliumot a hívőknek és a környezetében élő hitetleneknek.

Az evangélium átfogja az egész életet. Éppen ezért, csak az hirdetheti hitelesen, aki maga is radikálisan, megalkuvás nélkül adja át magát neki. Ennek az életformának összefoglalatát alkotják az evangéliumi tanácsok: az Isten országáért vállalt szegénység, nőtlenség és a halálig tartó engedelmesség képezi. Lehet azért jó pap a házas ember is? Igen, feleli J.-M. Lustiger, párizsi kardinális, a római francia szeminárium teológusainak adott elmélkedésében. S mégis meg van győződve, hogy a római egyháztól megkívánt radikális út nagyon jól illik a papi lelkűiéihez a mai világban is: eszkatologikus jel. Kifejezi, hogy már ebben az életben egyesülni akarunk Jézus önkiüresítö életformájával.

Keresztény s a keresztény elvekre épült társadalomban érthető következményként alakult ki a pap külső, evilági tekintélye, hatalma. De az igazi pap a múltban sem feledkezett meg, hogy testvéreit — Krisztus példájára — szolgálnia kell. Ezt a szempontot emeli ki Lukács László tanulmánya. Sürgeti, hogy Jézus barátait ugyanaz a lelkűiét töltse be, amelynek élő példáját adta az utolsó vacsora termében.

Nem rég hunyt el korunk markáns papi személyisége: Msgr. Ancel. Bár ún. jó családból származott, s püspök volt, vállalta a munkáséletet — legalább is addig, ameddig ezt a Szentszék engedélyezte. így akarta megvalósítani a páli mondást: mindenkinek mindene lenni, hogy mindenkit Krisztusnak nyerjünk meg. Arcélét Fülöp Gergely rajzolta meg. Közelről ismerte, tisztelte, csodálta.

Az általános és szolgálati papság minden részesének, „hívőnek“ és „papnak“ újból és újból át kell elmélkednie ennek a kiválasztásnak jelentőségét és célját. Krisztus ma is hív: légy barátqm, légy tanúm az emberek előtt! Az Egyház pedig megszabja ennek a életformának korszerű irányelveit.

4