Szolgálat 67. (1985)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: „Apostoli papság“
A héber gondolkodásmódban a test nem metafizikai ellenpólusa a léleknek, hanem a személy látható, fogható megjelenése a világban. A test fölajánlása tehát önmagunk fölajánlását jelenti a fizikai lét mindennapos küzdelmeiben. Magában foglalja életünk minden egyéni és közösségi megnyilvánulását, a munkát, szenvedést, étkezést, szórakozást ugyanúgy, mint a testvéri szeretet különböző kifejezési formáit. Farkasfalvy Római levél kommentárja szerint a „lelki istentisztelet (logiké latreia)“ kifejezés emlékeztet a misztériumvallások szóhasználatára. Ezek a lélek valódi természetének megtalálását és kibontakoztatását célzó bensőséges misztikus imádságban látták az emberhez méltó lelki, vagy szellemi istentiszteletet. Pál azonban paradox módon használja a kifejezést: „Akkor mutattok be lelki áldozatot, ha a testben való élet mindennapjaiban, elsősorban a testvéri szeretet gyakorlásában valósítjátok meg Isten akaratát.“ Azonban Szent Pál és az egész Újszövetség szerint csak egy test van, amely nem a bűn teste s amely a Szentiélekben Istennek kedves áldozal, a Krisztus nekünk adott Teste. Hasonlóképpen a vér, amelyben kiengesztelőd- tünk Istennel, amelyben az Újszövetség létrejött, a Krisztus Vére (Róm 3,25). Isten a Krisztus Testében bontotta le a zsidókat és pogányokat elkülönítő válaszfalat és tett mindannyiunkat eggyé (Ef 2,14-15). A Zsidókhoz írt levél tétele egészen megfelel Pál hitének: az Isten „akarata szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk“ (10,10; vö. 10,1-9). Tehát az Újszövetség szerint mi csak úgy adhatjuk testünket lelki áldozatul, ha eggyé válunk Jézus testével. A keresztségben Krisztus halála révén a bűn hatalmában álló testünknek meg kell semmisülni, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek (Róm 6,4-6). Az egy Lélek által egy testbe, a Krisztus testébe ke- reszteltetünk, hogy a feltámadt Krisztus életében részesüljünk és aszerint éljünk (1 Kor 12,13; Róm 6,10-14). Ebben az összefüggésben talán jobban megértjük, miért hangsúlyozza Pál a testi bűnökre hajlamos korintusiaknak: „A test ... nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért“ (1 Kor 6,13). A testnek és az Úrnak ez a titokzatos egymásrarendeltsége magyarázza meg az Eucharisztia fontosságát Pál teológiájában. Szükségünk van arra, hogy az Eucharisztiában újra meg újra részesüljünk Krisztus testében és vérében, így leszünk sokan egy kenyérré, így épülünk be a Krisztus egyetlen Testébe, s ezáltal építjük az Egyházat. Amint láttuk, a keresztény papi feladata elsősorban önmagára vonatkozik: az egyházi „Krisztus-test“-tel egyesülve, mint hasznos tag erősíti az egész Testet és tanúságot tesz a kívülállóknak. Pál apostoli-papi feladata ellenben közvetlenül a közösségre irányul: a pogányok összességét kell, hogy Krisztus Testével egyesítse. Erre a óéira irányul apostoli működésének minden formája. Ezért int, kérlel és fenyeget: hol Krisztustól kapott apostoli teljhatalmát használva közösíti ki a bűnöst, mikor a helyi közösség elmulasztotta kötelességét 29
