Szolgálat 67. (1985)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: „Apostoli papság“

sen küldött. Ezen az alapon sorolja magát is az apostolok közé: „Nem vagyok-e apostol? Nem láttam-e Jézust, a mi Urunkat" (1Kor 9,1)? A feltámadt Krisztus hívása az Atya elhatározását valósítja meg. Mint egykor Jeremiást, az Isten Pált is már anyja méhében kiválasztotta (Gál 1,15). Ez a meghívás Pál személyét és életét visszavonhatatlanul s teljes egészében lefoglalja. Leveleiben önmagát az „apostol“ cím mellett elsősorban mint „Krisztus Jézus (rab)szolgá- já“-t mutatja be (Róm 1,1; Fii 1,1). E címben van minden büszkesége. Az is benne cseng: „Amint Krisztus az Atya szolgája (Id. Izajás négy énekét az Isten szenvedő Szolgájáról), úgy vagyok én Krisztusé. Amint az Atya küldte Krisztust, úgy küld Krisztus engem.“

Pál küldetése abban áll, hogy hirdesse az „Isten evangéliumá"-t (Róm 1,1). Az Isten evangéliumának szolgálata mintegy összefoglalja Pál egész apostoli működését. Az „Isten evangéliuma“ Pálnál nem írott evangéliumot jelent, hanem a messiási örömhírt, Istennek a Messiáson keresztül végbevitt hatalmas tetteit. Az evangélium szolgálata pedig nemcsak igehirdetést foglal magában, hanem mindazt az apostoli tevékenységet, amelyben valósággá válik a megváltó, egyházi közösséget alkotó, „az új teremtését létrehozó messiási jóhír. Az evangéliumban Isten mindenható ereje működik (I. Róm 1,16). Pál ennek csak eszköze, törékeny „cserépedénye“ (2Kor 4,7).

Az evangélium szolgálata, Pál szóhasználatában, magában foglalja az Egyház szentségi életét. Hiszen, Szt. Pál szerint, az evangélium a keresztény közösségben annyiban lesz teljes értékű valósággá, amennyiben a hívők Krisztus testében és vérében részesedve egy testté, a Krisztus testévé válnak: Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesülés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk (1Kor 10,16-17).

Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy Szent Pál szerint az evangélium szolgálatában az Eucharisztia központi helyet foglal el. Ennek ellenére Pál küldetésének papi jellegét mégsem az Eucharisztiával hozza közvetlen kapcsolatba (jóllehet a korintusi egyház Eucharisztia-ünneplését apostoli teljhatalommal bírálja és reformálja). Amint a Római levél végén írja: Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok között és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell ellátnom, hogy a pogány népek a Szentiélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek (Róm 15,16).

Egyrészt tehát igaz, hogy Szent Pál szerint minden keresztény pap, arra hivatott, hogy önmagát ajánlja föl Istennek. Másrészt azonban az apostol egész különleges értelemben is pap: papi szolgálata abban áll, hogy híveit „áldozza fel", azaz Istennek kedves áldozattá tegye. A levélírás is része ennek a papi munkának. A Római levél keresztény életre buzdító részét ,így vezeti be: Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemetek hódolata (Róm 12,1).

28