Szolgálat 66. (1985)
Halottaink - Schwáb András SJ (Benkő A.)
A Baranya megyei Szederkény jómódú molnárcsaládja az első világháborúban vesztette el a családfőt. A kis Andrásnak és nővérének az özvegy édesanya mégis jó nevelést biztosított. Fia a pécsi Pius Gimnáziumba került. Később is nevetve emlegette, mennyit küszködött P. Mezey, míg a környékbeli sváb gyerekek megbirkóztak a magyar helyesírással, megszerették az irodalmat. Nem egyszer a pálca suhogása serkentette a kültagokat. Andrásnál jó földbe esett a mag: érdekfeszítően, zamatosán tudott írni. Megszerette tanárait is, s 1928-ban fölvételét kérte Társaságukba. Pappá szentelése után bölcseletből doktorált Budapesten. Első beosztása jellemző szinte egész életére. A szegedi szeminárium és a jezsuita főiskola váratlanul szent- írástanár nélkül maradt. A fiatal bölcsészdoktornak kellett beugrania, s egyúttal görögöt és hébert is tanítania. Tudtuk, hogy „egy leckével volt előttünk“. Mégis becsültük és szerettük, mert alaposan készült. Ezenfelül előadásait érdekesen fűszerezte vasárnapi „tanyasi“ kisegítéseinek élményeivel. 1947-ben Rómába küldik, hogy a Gergely Egyetemen a skolasztikus filozófiából is szerezzen doktorátust. Tételét lassabban készíthette el mint ahogy tervezte, mert közben-közben tanította külföldre érkező fiatalabb rendtársait is. 1954 márciusában érkezik Braziliába, működésének tulajdonképpeni helyére. Különösen a modern kor filozófiatörténetében képezte ki magát, de mindjárt az első évben etikát és társadalomtudományt kellett tanítania. Szükségmegoldás — mondották. De ez lényegében így maradt haláláig: több mint 20 különféle kurzust kellett előkészítenie 32 éves brazíliai tanárkodása folyamán. Ha a tanári kar valamelyik meghirdetett kurzusnál tanerőhiány miatt megszorult, P. Schwábnál kopogtattak. Néha ugyan morgolódott, de a végén mindig vállalta. Hatalmas tudásának, állandó továbbképzésének és áldozatkészségének elismerését jelentette ez a bizalom. De bizonyos kielégítettlen- séget is eredményezett. Alig pár tanulmánya jelent meg, s ezek is fiatal korában. Érzékenyen érintette az is, hogy 1965-ben elhelyezték a rendi főiskoláról, Nova Friburgóból, ahol 10 éven keresztül lelkesen tanított. Brazíliában már a 60-as évek elején kezdetét vette az egyetemisták mozgolódása, ami ott is, s később (1968—70) Nyugat-Európában is szélsőséges viselkedésekbe torkollt. P. Schwáb próbált gátat vetni a gyakran felületes s a múltat rombolni akaró törekvéseknek: megkövetelte az anyagot, inkább mérsékelt irányt követett. A főiskola igazgatója azonban nem látta át a helyzetet, a „fiatalság“ oldalára állt. P. Schwábot ugyan „felfelé buktatták“, a Rio de Janeiro-i Katolikus Egyetemre helyezték át, de a lelke mélyén seb maradt. Egy év múlva azonban újra meghívták a rendi főiskolára: 1966—1971 között egyik félévet az egyetemen a másikat pedig a főiskolán töltötte. 1972-től 1982-ig csak az egyetemen tanít. 1983-ban meghívták az egyházmegyétől alapított II. János Pál Bölcseleti Főiskolára is, ahol főleg kispapok tanulnak. A meglehetősen kavargó brazil bölcseleti irányok ellensúlyozására hívták életre ezt a főiskolát. P. Schwáb, aki az utóbbi évtizedben inkább a „tűzoltó“ szerepét vállalta, örült, hogy ott is taníthatott. Hallgatói becsülték tudását, szolgálatkészségét, következetességét. Elég sok időt szentelt lelkipásztori kisegítésre is, főként az egyszerű nép körében. Azonban menekült a prédikációtól a nagyobb templomokban. „Nem tudok jól portugálul“ mondogatta. Pedig mindenütt szívesen hallgatták, amikor mégiscsak beszélnie kellett. Saját maga állította magasra a mércét! A nedves és meleg éghajlatot nehezen szokta meg. Egészsége az utolsó években hanyatlott. Mégis kitartott a katedrán, egészen haláláig. 1984 június 24-én még megtartotta évi beszámolóját P. Provinciálisnak. Másnap arra figyeltek fel, hogy nem jelent meg a karmelita nővéreknél, ahol vállalta a reggeli szentmise ünneplését. Mikor keresésére indultak, már több órája halott volt szobájában. Szívinfarktussal hívta magához Ura, akit teljes szívéből törekedett szolgálni. Ravatalához ellátogatott D. Eugenio Salles, Rio de Janeiro bíboros érseke. Evvel is ki akarta fejezni megbecsülését P. Schwáb tanári, nevelői, papi működése iránt. Benkö Antal 103
