Szolgálat 66. (1985)

Eszmék és események - A Hittani Kongregáció közleménye

dónak azt a választ, amelyet a Rio de Janeiró-i Főegyházmegye Hittani Bizottságától kapott. Ez a Bizottság bírálta kérdéses könyvét, megállapította, hogy súlyos tévedéseket tartalmaz. A Kongregáció, miután áttanulmányozta Boff könyvét, 1984. május 15-én kifejezte fenntartásait néhány tételével kapcsolatban, és felajánlotta a szerzőnek a személyes találkozás lehetőségét, hogy tisztázzák a problémákat. Azt is közölték Boff-fal, hogy ezt a levelet mindenképpen közzéteszik, figyelembe véve majd az esetleges megbeszélés eredményeit.

1984. szept. 7-én Ratzinger fogadta P. Boffot; jegyzői minőségben jelen volt a megbeszélésen Mons. Jorge Mejia is. A szerző megvilágította egyes tételeit és ezt írásba is foglalta. Annakidején közleményt adtak ki a megbeszélésről P. Boff hozzájárulásával. A megbeszélés után, amely testvéri légkörben folyt le, Ratzinger bíboros fogadta Lorscheider és Arns brazil ferences bíborosokat, akik Rómában tartózkodtak. Utána a Kongregáció újra megvizsgálta P. Boff munkáját, illetve írásba foglalt megjegyzéseit. Bár elismeri a szerző jószándékát és tudomásul veszi az egyházhoz és a tanítóhivatalhoz való hűsége kifejezéseit, továbbra is kifogásolja a következő pontokat:

1) Az egyház struktúrája: P. Boff annak az irányzatnak képviselői közé sorolja magát, amely szerint a történelmi Jézus gondolatában nem szerepelt az egyház mint intézmény; ez csak a feltámadást követő fejlődés eredménye, főleg az eszkatologikus szemlélet elhalványodásával párhuzamos (129). Következésképp Boff számára a hierarchia a kényszerű intézményesülés szükséges eredménye, — egy bizonyos „elvilágiasodásé", amely római és feudális stílusban fejeződött ki (70). Innen ered az a szükségesség, hogy az egyház állandóan változik (112); ma „új egyháznak“ (110 stb.) kell megszületnie; az egyházi intézményeknek újra meg kell testesülniök a társadalomban, és a hatalomnak egyszerűen a szolgálat szerepét kell betöltenie (111). Ezekből az állításokból ered P. Boff felfogása a katolicizmus és a protestantizmus viszonyáról. Szerinte mindkét felekezet tökéletlen közvetítése a kereszténységnek; az azonosság (megtestesülés, szentségek) és a nem-azonosság dialektikus fejlődését képviselik. A kereszténység történelmileg e két változatban jelenik meg.

Hogy ezt az egyház mivoltát relativizáló felfogását igazolja, P. Boff a Zsinat Lumen Gentium kezdetű konstitúciójának 8. pontjára hivatkozik: „Haec Ecclesia (ti. Krisztus egyetlen Egyháza) ... subsistit (fennáll) in Ecclesia Catholica .. Valójában P. Boff pontosan az ellenkezőjét akarja levonni ezekből a szavakból: „Ténylegesen (Krisztus egyetlen Egyháza) más keresztény egyházakban is fennállhat" (131). A Zsinat ugyanis éppen azért használta a subsistit kifejezést, hogy az igaz Egyház subsistentiá-ját (fennállását) hangsúlyozza: az igaz Egyház csak a katolikus egyházban létezik, áll fenn, jóllehet ennek látható szervezetén kívül is megtalálhatjuk az Egyház elemeit (elementa Ecclesiae), amelyek mind Krisztus Egyházának tulajdonát képezik és a katolikus egyház felé irányulnak (LG 8). P. Boff relativizmusával tehát a Zsinat, tanítását elferdíti és a katolikus tanítást félremagyarázza.

2) Dogma és kinyilatkoztatás: - A relativizálásnak ugyanez a logikája érvényesül Boff dogmára és kinyilatkoztatásra vonatkozó nézeteiben. Igaz, meg- 86