Szolgálat 66. (1985)

Tanulmányok - Héjja Gyula: Keresztény életteljesség és misztika

A második Vatikáni Zsinat is ezt a keresztény hagyományt újította fel és erre alapozta felhívását: Nyilvánvaló, hogy minden Krisztusban hivő ember, bármilyen legyen is társadalmi rangja vagy állása, elhivatott a keresztény életteljességre és a tökéletes szeretetre (Dogmatikai konstitúció az Egyházról, 40.)- A dokumentum következő pontja pedig kihangsúlyozza a keresztény életszentség lényegi azonosságát: Ugyanarra az életszentségre törekszenek mindazok, akik úgy töltik be kötelességüket a különböző élethivatásokban, hogy követik az isteni Léleknek az indítását, engedelmeskednek az Atya szavának és lélekben meg igazságban dicsőítik az Atyát (uo., 41. p.). A második Vatikáni Zsinat tanítása teljes összhangban van a modern irodalom irányával. Mindkét forrás Krisztus misztériumának egyszerű s mégis sokrétű gazdagsága alapján ismerteti a keresztény életteljesség eszményét. Ennél is fontosabb azonban az a tény, hogy mindkét helyen feltűnően előtérben áll a hitből fakadó meggyőződés: Krisztus misztériuma nemcsak hagyományos tanítás, holt betű, hanem élő és életet fakasztó valóság. Az Atya világosságot sugárzó és szeretetet árasztó megváltó és megszentelő jelenléte közöttünk és bennünk. Ebben a környezetben, isteni miliőben élünk, mozgunk és vagyunk, amikor Jézus mellé szegődünk, életünknek új irányt adunk és Krisztus halálába temetkezünk, hogy vele együtt új életre keljünk az Atya dicsőségére.

L — Keresztény életünk misztikus dimenziója

Könnyen belátjuk az elmondottak alapján, hogy a keresztény élet természetes környezete a Krisztus misztériumában teremtett istengyermeki miliő. Bár úgy tűnhet, ellentmondást tartalmaz, mégis igaz, ha állítjuk: a keresztény élet természetes miliője a természetfölötti. Ebben az új környezetben mindaz, ami „természet“ és „természetes“ a világ végéig köztünk maradó és bennünk működő krisztusi misztérium erőterében létezik és él. A természet megmarad, nem tűnik el. Krisztus misztériuma azonban felmagasztalja, fölemeli a természetet. így a természetes alapot hozzáhangolja ahhoz az istengyermeki miliőhöz, ahol látóterünkbe, a hit által beszálíásolja magát a háromságos Isten. Most már új irányba tájolhatjuk be életünket a bennünk élő Ige s a lelkünket titokzatos módon irányító Szentlélek világosságánál.

Mivel minden keresztény hitből él s mivel hitből élni csak a krisztusi misztérium erőterében lehetséges, azért mondhatjuk, hogy minden keresztény élet misztikus jellegű, mind objektív mind szubjektív szempontból. Ez a misztikus jelleg vagy dimenzió elsősorban azt jelenti, hogy az isteni szeretet kifürkészhetetlen s önmagát adó szabadságában sátrat vert közöttünk és bennünk: ezáltal a hit lámpását helyezte tudatvilágunkba. Ebből kifolyólag misztikus életnek nevezhető minden keresztény élet, mert a hit természetfölötti adománya által minden hivő az isteni élet világosságában részesedik. „Az igaz a hitből él“, mondja szent Pál (Róm 1,17) (objektív szempont). Az adomány elfogadása pedig annak az emberi szabadságnak az elhatározása és tette, amit valami titok7