Szolgálat 66. (1985)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: A karizmatikus mozgalom Amerikában

lenne a hit központja. Nem érti, hogy az élmény ugyan normális velejárója a hitnek, de csak akkor nem torzul el, ha a hivő túllép rajta és eljut a láthatatlan Istenig. Az Isten lélek és olyan imádókat keres, akik Öt lélekben és igazságban imádják. Az igazi hit sohasem magára az élményre irányul, nem annak élvezetére összpontosul. A hivő számára a hitélmény jel, csalogató, hogy a minden élménynél nagyobb, láthatatlan Istent keresse. Az imában, a közösség szere- tetében történt találkozás boldogító percei előkészítik és erősítik, hogy még ha semmit se érez, vagy éppen ellenkezése van az imádság iránt, akkor se hagyja abba. Tudja, hogy Jegyese próbára teszi: „Engem magamat keresel-e vagy önmagad lelki kielégülését?“

Ha a lélek valóban az Istent keresi, aki nagyobb a saját élményénél és minden közösségi élménynél, akkor megérti a szentségek jelentőségét. A kegyelem érzékelhető jelei, de csak a hitben látjuk azt, aki bennünk működik. Hányszor nem érzünk semmit, mikor Jézus testét és vérét vesszük az Euka- risztiában. A hitből azonban tudjuk, hogy minden Eukarisztiában sokkal nagyobb dolgok történnek, mint a „legsikeresebb“ karizmatikus imagyűlésen, vagy más hasonló felemelő találkozásnál.

Aki ilyen hitből él, az könnyebben megérti, hogy Jézus gyógyító tevékenysége itt a földön az eszkatologikus gyógyulás elővételezése és garanciája. Mindannak, aki meggyógyult és annak is, aki emberileg nem gyógyult meg, a Krisztus keresztjét kell magára vennie. A föltámadás boldogságához csak a kereszten át lehet eljutni. Véglegesen a halálunk után, részlegesen már itt a földön is. Minden bűn és esetleges következménye (pl. betegség és lelki zavar) valamiképpen az ördög uralmának kifejezője. Azonban (amint a püspöki nyilatkozat is meghagyja) a legtöbb betegségnél helytelen volna közvetlenül az ördög hatását keresni és ennek következményeként a természetes gyógyeszközö- ket elhanyagolni. Az evangélium központja nem az ördög, hanem Jézus Krisztus uralma.

A hivő keresztény, legyen az tagja a karizmatikus mozgalomnak vagy sem, ha növekedni akar a hitben, akkor éhezik a hit misztériumainak egyre mélyebb megértésére. Nem rekedhet meg a saját pünkösdi élményei elemzésénél. Törekszik a teológiai elmélyülésre és keresni fogja a Szentírás objektív és teljes értelmét. Ezért biztatja a püspöki nyilatkozat a karizmatikus megújulás vezetőit mélyebb teológiai képzésre. A Zsinat igazi szándéka, hogy valóban megtörténjék a „ressourcement“. Azaz: térjünk vissza a forrásokhoz, ismerjük meg hitünket mélyebben. A német nyelvterületen rendszeres tanfolyamokon mélyítik el a karizmatikus csoportvezetők hitét.

Ha a Lelket birtokoljuk, valamiképpen a hit egész valóságát ismerjük meg, fogalomelőtti, közvetlen intuitív ismerettel. De éppen a bennünk lakó Lélek ösztönöz arra, hogy ezt az élményszerű ismeretet a Szentírás, a teológia és a liturgia fényében egyre világosabban fogalmazzuk meg önmagunk és a világ számára. A keresztény misztériumok teljesebb megfogalmazása éppúgy a Szentlélek karizmája, mint a gyógyítás, vagy prófétálás.

43