Szolgálat 66. (1985)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: A karizmatikus mozgalom Amerikában

egyházakból váltak ki. Vallásosságuk egészen hasonló volt a jelenlegi, ún. neopentekosztális mozgalomhoz. De az 1900-as években elsősorban a szegény, műveletlen nép között terjedtek. Szociológusok „peremjelenségnek“ tartották, a nagy nyilvánosság alig hallott róluk.

Mivel magyarázhatjuk, hogy 1967-től a mozgalom oly rohamosan terjedt a katolikus Egyházban és jelentkezett az episzkopális, luteránus, prezbiteriánus és baptista egyházakban is? Miért az egyetemisták és a középosztály soraiban terjedt el leginkább a katolikus Egyházon belül? Miért nem a munkások és szegények között? Válaszunk nem végleges, csak néhány valószínű okot említ meg.

1. A mai időkben sem csak a szegény embernek van szüksége megértő, támogató közösségre, hanem az ún. középosztálybelinek is. A modern városi élet gyökértelen, személytelen, gépi struktúrái növelik az ember magányát és fokozzák igényét egy meleg, szerető közösségre. A nagy, személytelen plébánia nem tudja ezt a közösségi igényt kielégíteni. Ezt az igényt is felhasználhatta a Lélek, hogy az emberek különösképpen érzékenyek legyenek szeretet- nyilvánításaira.

2. Az amerikai középosztály hagyományos ideálja a józan, érzelmeit mindig fegyelmező „gentleman“. Ebben a racionalista kultúrában a legmegbélyegezet- tebb gyöngeség az érzelmi fegyelem elvesztése. Mindez rányomja bélyegét a családi kapcsolatokra és a vallási életre is. Az apa pl. soha meg nem ölelné a saját fiát. Inkább férfiasán kezet ráz vele. Amerikában a hagyományos katolikus prédikációra is állt a szabály: „soha ne engedj utat az érzelmeknek“. így aztán az átlagprédikáció inkább száraz értekezésre, közvetlen hangú csevegésre, vagy rosszabb esetben a plébániai hírek megbeszélésére korlátozódott. Ebben a hűvös, érzelmileg meddő légkörben érthető a hirtelen forradalom: pszichológiai síkon a karizmatikus megújulás a vallásos érzelmek gátszakító fölszinretörését is jelentette.

3. A két előző meggondolás az egész amerikai középosztály világában kereste az okokat. A katolikus Egyházon belül azonban egy harmadik okot is megjelölhetünk: a li. Vatikáni Zsinat helytelen értelmezését. A Zsinat igazi szándékát (a Szentírás, a patrisztikus teológia és a liturgia elfelejtett gazgag- ságában megújítani az Egyházat, hogy az evangéliumot hitelesebben és érthetőbben közvetíthesse a mai világnak) csak kevesen fogták fel. A Zsinatot még a katolikus tömegek számára is igen gyakran a világi sajtó és tévé közvetítette. Az amerikai papság egy részét meglepetésszerűen érte a Zsinat. Nem igen értették, mi történik és miért. így aztán ők is a tömegtájékoztató eszközök értelmezésén keresztül próbálták a Zsinatot feldolgozni és a hívekkel megismertetni. Ennek következtében a sok kiváló reform mellett (pl. az anyanyelvi liturgia, a Szentírás széleskörű tanulmányozása, a laikusok öntudatra ébredése) a szekularizáló korszellem is beszivárgott az Egyházba. Ellaposította a liturgiát, a teológiában megkérdőjelezte az alapvető keresztény misztériumokat és kétségbevonta a keresztény hit történelmi alapjait. Ennek következté41