Szolgálat 66. (1985)
Tanulmányok - Hetény János: Ünnepeink misztériuma
Hetény János ÜNNEPEINK MISZTÉRIUMA A II. Vatikáni Zsinat kulcsfogalomként használta a „mysterium paschale“-t (vő. Sacrosanctum Concilium 5., 6., 61. stb.). Ezért lekicsinylő értékelés mutatkozhat a magyar „húsvét“ szóval kapcsolatban. Mintha vaskos népiessége miatt mit sem lehetne kezdeni vele a teológia vagy akár a pasztoráció területén. A kérdést általánosságban értelmezve, kétség vetődik föl ünnepeink neve és magyar ünneplésünk lelkisége körül. A teológusoknak, majd nyomukban az egyház egész népének először fel kell fognia a „mysterium paschale“-t, és csak utána következhet a lelkiségnek megfelelő ünneplés. Hasonlóképpen, — csak éppen fordított irányban — kíséreljük meg Isten népének gondolkodásmódja szerint először megérteni „húsvét“ (és még néhány ünnepünk) szavának misztikus értelmét, utána kétségkívül jobban sikerülhet a lelkisége szerinti ünneplés is. A hús-vét értelme A háború után egy fiatal magyar pap vonaton utazott és beszédbe elegyedett egy katonával. A katona romlással vádolta a nyugati kereszténységet, mert - mint húsvétkor Németországban tapasztalta - nem szenteltek húst! A papi útitárs megpróbálta felvilágosítani a katonát, hogy ez nem tartozik a vallásosság lényegéhez, ö azonban nem tágított. Hivő öreganyjára hivatkozott: ha valaki nem szentelt húst húsvétkor, az annak a jele, hogy nem böjtölt és így nem is élte át a szent negyvennapot, nem szenvedett együtt Krisztussal, tehát feltámadásának örömében sem lehet társa. Jóllehet ez a jelenet alkalmi megnyilatkozás, előttem nem kétséges, hogy jellemző az egész közép-keleteurópai népi vallásos keresztény gondolkodás- módra. Persze nem skolasztikus, vagy egyéb „iskolás“ teológia szerint igazodik. Gyökere valamilyen sajátos „szemlélődő realizmus“, amelynek ősi birtokosa a mindenféle iskolás teológia előtti „atyák“ világa és lelkisége. Nem tisztán szentpáli misztika ez a „húsvét“ szó? „Ha halálának hasonlatosságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is“ (Rom 6,5). A „húsvét“ szavunkban tehát a mindennapi életben: a test és a lélek vágyainak őszinte tapasztalásában és megfékezésében egyszerű, de valóságos Krisztus-élmény (vö. „cum Christo“), igazi „mysterium paschale“ bontakozik ki előttünk. Igaz, hogy más szavakkal. De ezeket a szavakat meg lehet és meg is kell értenünk. Olvassuk el ezekhez Bálint Sándor: Karácsony, Húsvét, Pünkösd c. könyvéből (254 o. kk.) az idevágó bizonyítékokat. Pl. Szil rábaközi faluban a szentekből régebben csak az ehetett, aki buzgón megtartotta a nagyböjtöt és meggyónt, megáldozott. Vásárosdombón úgy számolták az éveket, hogy a család már hány szenteltet evett meg együtt. Istensegíts népének szokása szerint a 31
