Szolgálat 66. (1985)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Mi a misztika?
pot különféle fokon fordul elő. Ha olyan erős, hogy teljesen hatalmába keríti az ember érzelemvilágát, akkor „affektiv imáról“ szoktak beszélni, mely a „belénk öntött szemlélődésnek“, a misztikus imának kezdő foka. IV. A misztikus tapasztalat és a ráció Befejezésül még két kérdést szeretnénk röviden megvilágítani. (1) Milyen értelemben racionális (ésszerű) illetve nem racionális a misztikus istenismeret? — A válasz erre a kérdésre attól függ, hogy mit értünk racionális ismereten. Ha a racionalitás fogalmát leszűkítjük az egyértelmű fogalmakra, lehetőleg egzakt módon leírható ismeretmódokra, akkor azt kell mondanunk, hogy a misztikus ismeret nem racionális. Ezért persze helytelen lenne irracionálisnak (ésszerűtlennek) nevezni, mert az egyértelmű fogalmakat használó, mindig elvont megismerés korlátozott volta könnyen kimutatható. Ezért helyesebb ebben a távlatban „transzracionális“, „rációt meghaladó“ ismeretről beszélni. A leghelyesebb azonban megcserélni a nézőpontot. A mindig másra utaló „diszkurzív“, következtető és elvont racionalitás ugyanis nem képes önmagát igazolni, azaz a saját tevékenységét megalapozni. Erre csak az a fajta racionalitás képes, mely számol az egyértelmű fogalmakkal soha ki nem fejezhető reflexivitással, s így a racionalitás alapjait már eleve a fogalmon túli ismeretben látja. Ebben a távlatban a misztikus ismeret az emberi racionalitás legmagasabb foka. (2) Milyen értelemben ellenőrizhető az, amit a misztikusok mondanak? Hogyan lehet az igazi misztikust az álmisztikustól megkülönböztetni? A megkülönböztetés egyik fontos szempontja: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket!“ (Mt 7,20) Vagyis, ha valaki azt állítja, hogy misztikus élményekben részesült, ezzel dicsekszik vagy ezzel a maga számára evilági előnyöket akar szerezni, akkor nagyon valószínűtlen, hogy igazi misztikus élményei voltak. Az igazi misztikusok soha nem beszélnek élményeikről azért, hogy feltűnjenek. Egy másik fontos szempont az, amit az igazság „koherenciájának", belső összefüggésének nevezhetünk. Akármennyire is különleges a misztikus megismerés, nem mondhat ellen annak, amit a fogalmi ismeretre magát le nem szűkítő emberi „ész“ az isteni valóságról megismerhet. A misztikus kifejezések félreérthető voltára persze ügyelni kell. Azaz, nem minden helytelen, ami egy bizonyos fogalmi rendszerbe nem illik bele. A misztikus állítások mércéje főképp a Krisztus-élményre támaszkodó hittapasztalat, azaz a keresztény kinyilatkoztatás ismerete. A nagy misztikusok mindig tudatában voltak ennek. Meggyőződésük ui., hogy annak, amit tapasztalataik alapján mondanak, mindig összhangban kell állnia az Egyház tanításával. 30
