Szolgálat 66. (1985)

Tanulmányok - Weissmahr Béla: Mi a misztika?

A misztikus számára tehát az evilági, véges létezőtől alapvetően különböző feltétlen, isteni lét lesz élményszerűen tudatossá. A kimondhatatlant, az egé­szen másvalamit ismeri meg a misztikus. Ezért mindenki, aki ilyen tapasztalat­ban részesült, hangsúlyozza azt, hogy az emberi nyelv ezt a valóságot képtelen leírni. Ezért folyamodnak a misztikusok sokszor paradox kifejezésekhez. így fordulhat elő, nemcsak a keleti misztikában, hogy az abszolút valóságot „sem­minek“ nevezik. Amit megtapasztaltak, annyira más, mint minden, ami normá­lis ismeretünk körében felmerül, hogy a „semmi“ az egyetlen kifejezés, mely ennek más voltát kielégítően megközelíti. Mindebből következik, hogy a misztikus (a közönséges megismeréstől el­térően) nemcsak az Isten teremtményeit tapasztalja meg, melyekből az Isten léte és mivolta az értelem segítségével kikövetkeztethető (vö. Róm 1,20; Bölcs 13,1-5). Számára a teremtményeken keresztül maga az isteni valóság lesz va­lamiképpen, minden titokzatossága ellenére, nyilvánvalóvá. A misztikus isme­retben sem tűnik el teljesen a közvetettség mozzanata. Ezért a misztikus isten­ismeret soha sem lesz Isten színről színre való látása. Mégis a legközvetlenebb istenismeret az ember földi létének lehetőségein belül. A misztikusok számára élményszerű valóság, hogy Istenben „élünk, mozgunk és vagyunk“ (ApCsel 17,28). Ezért beszélnek jelenlétről, fényről, bizonyosságról. Misztikus tapasz­talatukat általában egy határtalan belső öröm és boldogság kíséri. Ez nem jelenti azt, hogy a misztikus megismerésben nem lehetnek jelen fájdalmas mozzanatok is. Az isteni valóság megtapasztalása fokozódhat az Istennel való egyesülés megéléséig, amely a misztikus személyisége, öntudata, énje szem­pontjából két egymásnak ellentmondó következménnyel jár. Az egyesülés az Istennel egyrészt a misztikus személyi voltának nem eltűnését vagy felszívódá­sát az isteni óceánba, hanem annak legmagasabbfokú kiteljesedését, önmagára- találását jelenti. Másrészt azonban az Istennel való egyesülés megtapasztalása kapcsán élményszerűen tudatossá válik, hogy ennek az egyesülésnek egyetlen igazi akadálya az önző, a maga biztonságát önhatalmúan elérni akaró én. En­nek tehát el kell tűnnie, ami minden öröm és boldogság ellenére nagyon fáj­dalmas tapasztalat lehet. A megadott leírásból érthető, hogy aki a misztikus tapasztalásban részesül, ezt bizonyos tétlenségként éli meg. És ez annyiban meg is felel a valóságnak, hogy a misztikus tervező, a dolgokat kívülről kormányzó és befolyásoló tevé­kenysége valóban megszűnik. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy a szellemi tevékenység legfelsőbb fokán a befogadás és az öntevékenység már nem zárja ki egymást, akkor be kell ismernünk: A misztikus valóságlátás egyben a leg­magasabbfokú tevékenység. III. A misztikus élmény alapjai a közönségesnek nevezhető tapasztalatokban Megállapítottuk, hogy a misztikus élmény és a minden ember számára le­hetséges istenismeret nagymértékben különbözik egymástól. Ez azonban nem zár ki alapvető megegyezést a kétfajta istenismeret között. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom