Szolgálat 66. (1985)

Tanulmányok - Weissmahr Béla: Mi a misztika?

(1) Az abszolút valóságra utaló tapasztalatok előfordulnak ugyanis a min- nennapi életben, mégpedig nem ritkán. Mivel azonban ezek a tapasztalatok napi tevékenységeink, főképpen pedig személyes kapcsolataink, hátterében húzódnak meg, ezért általában nem válik kifejezetten tudatossá a bennük rejlő utalás a valóság abszolút dimenziójára.

Itt mindenekelőtt hivatkozunk minden tudásunk és megismerésünk kisérő jelenségére, az öntudatra. Az ember nemcsak tud valamit, hanem egyben tudja azt is, hogy tud; létünk és tudásunk tudatos. Ez az alapja annak, hogy rendelkezünk egy feltétlen állásponttal. Ez teszi lehetővé az objektív, a valóságnak megfelelő megismerést is, illetve azt, hogy egyes részletismereteink viszonylagos kiegészítésre szoruló voltát képesek vagyunk felismerni. Ha nem lenne meg bennünk ez a véges létünkből végeredményben soha teljesen meg nem magyarázható feltétlen álláspont, akkor érthetetlen volna az igazság keresésének feltétlen igénye. Ez utóbbi minden embernél jelentkezik, bár főképpen a tudományos kutatás dinamikájában nyilvánul meg.

Hasonló jellegűek azok a tapasztalatok, melyekben megéljük, hogy cselekedeteink, minden minket kívülről és belülről befolyásoló hatás ellenére, a szó szoros értelmében tőlünk magunktól erednek. Ennek a következménye, hogy tetteinkért felelősek vagyunk. Ahol pedig a felelősség tudatossá válik, ott fellép a kötelezettség tudata, amely mindig magában foglalja a feltétlenség mozzanatát. Ez persze nem akkor lesz élményszerűvé, amikor csupán a kötelesség fogalmát elemezzük, hanem akkor, amikor a közöttünk és mások között fennálló személyes viszonyban jelentkezik. Ilyen esetekben félreérthetetlenül tudjuk: Nem mindegy, hogy - feltéve, ha megtehetjük - segítünk-e vagy sem, igazságosan bánunk-e valakivel vagy sem, megtartjuk-e adott szavunkat vagy sem, és így tovább. Semmiképpen sem közömbös, hogy ezt tesszük-e vagy pedig azt. Tudjuk, hogy ez a különbség feltétlen jellegű. Az ilyen és hasonló helyzetekben tehát az embernek a feltétlennel van dolga, még akkor is, ha erre egyáltalán nem gondol kifejezetten. Erről azonban valamiképpen mégis tud, mert ha elrejtve is, magatartásának végső feltételeként jelen van számára.

Ez az általában rejtett dimenzió néha villanásszerűen tudatossá válhat. Az ilyen élmény csíraszerűen tartalmazza azt, ami a misztikus tapasztalatokban teljes erővel hatalmába keríti az ember tudatát.

(2) Ha a misztikus tapasztalatnak a mindennapi életben előforduló alapjait keressük, akkor elsősorban az ún. vallásos élményekre szoktunk gondolni, nem pedig az imént említett „transzcendentális tapasztalatokra“.

A vallásos élmény sokaknak csak elmosódott és meghatározatlan érzés. Ebben annyi az igazság, hogy az, amit vallási élménynek nevezünk sokféle esemény kapcsán és sokféle érzelmi színeződésben jelentkezhet. A lényege mégis az, hogy mindig megtalálható benne valamilyen élményszerű utalás a feltétlen valóságra. Pontosabban szólva, valamiképpen élményszerűen tudatossá lesz: személyes kapcsolatba állok az életemnek és az egész létnek feltét28