Szolgálat 66. (1985)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Mi a misztika?
magamon tapasztalom. Szelídséget, mely semmi máshoz nem hasonlít, mely nem az a néha ezzel a szóval jelzett passzív tulajdonság. Szelídséget, mely fölülmúl minden erőt, mely meg tudja törni a legkeményebb követ is, és még azt is, ami keményebb mint a kő, az emberi szivet. Ennek a valóságnak lenyűgöző betörését egy öröm kíséri, mely nem más, mint a halálból kiszabadultnak vagy annak a hajótöröttnek ujjongássa, akit még idejében kimentettek a vízből. Azzal a különbséggel persze, hogy számomra csak abban a pillanatban, amikor úgy érzem, hogy az üdvösség felé ragadnak, lesz egyáltalán tudatossá, micsoda mocsárban merültem el anélkül, hogy tudtam volna. És én, aki még félig benne vagyok, felteszem magamnak a kérdést, hogyan is élhettem és lélegezhettem benne... Mindezek az érzések, melyeket megpróbálok a gondolatok és képek erőtlen nyelvén kifejezni, egyidejűek és átjárják egymást, és még évek múlva sem tudom tartalmukat kimeríteni. És mindezt ... annak az egynek jelenléte uralja, akinek nevét soha többé nem fogom tudni leírni anélkül, hogy ne fogjon el az aggodalom, valamikor megsérthetném a szeretetét. Előtte állok, mint egy gyermek, aki olyan szerencsés volt, hogy bocsánatot nyert, és aki azzal a tapasztalattal ébred föl, hogy minden ajándék.“ (A német fordítás alapján: A. Fros- sard, Gott existiert. Ich bin ihm begegnet, Freiburg, 1970, 136. k.) II. A misztikus tapasztalat különleges volta A megadott példákból már valamennyire látható, hogy miben is különbözik az abszolútum misztikus megismerése a „közönségesnek" nevezhető istenismerettől, azaz a feltétlen valóságnak attól a megismerésétől, mely vagy a következtető gondolkodásból indul ki, vagy pedig a vallásos értelemben vett hit által jön létre. A következőkben csak a számunkra legfontosabbnak tűnő szempontokat emeljük ki. összefoglalásunk, a fentebbi példák kiértékelésén kívül, a misztikusokról szóló irodalomra is támaszkodik. A misztikus megismerésre jellemző, hogy hatalmába keríti az embert, nem lehet „betervezni", ajándékszerű. Nem is lehet rá szert tenni abban az értelemben, hogy bizonyos gyakorlatok segítségével létre lehetne hozni. Csak teljesen önzetlenül lehet rá törekedni. Ügy, hogy az ember előkészíti magát rá hűséges, kitartó imaélettel és önzetlen szeretetből fakadó tettekkel. Anélkül azonban hogy mindezt azzal a céllal tenné, hogy Isten misztikus megtapasztalásában részesüljön. A misztikus élmény által a valóság áttetszővé válik a végtelen felé. Ezt az új dimenziót a misztikus egyetlen tekintettel fogja át. Egyszerű látásról van itt szó, mely azonban egy „belső" látás, mivel nem a szemek közvetítésével jön létre. Ezt a belső látást kísérhetik látomásos élmények és elragadtatások. Ezek azonban nem tartoznak a misztikus megismerés lényegéhez, hanem — a nagy misztikusok tanúsága szerint — inkább a misztikus megismerés első, kezdeti fázisának kísérői jelenségei. 26
